"Az 59. percben az egyik hazai csatár már csak az üres kapuval állt szemben - kezdte történetét a kapus. - Én azonban rávetõdtem a labdára, s õ már nem tudta visszahúzni a lábát, mellkason rúgott. Bentszorult a levegõ, de úgy, hogy fel is ment az agyamba, az eszméletemet is elveszthettem egy rövid idõre."
"A stadionban nagyon megijedtek, az orvos már a defibrillátort is készítette, szerencsére nem volt szükség rá, mert gyorsan magamhoz tértem, oxigénmaszkot is adtak rám, mivel egy darabig nem kaptak levegõt."
"A pályáról már a saját lábamon jöttem le, mi több, vissza akartam menni, de a stadion ügyeletes orvosa határozottan kijelentette, hogy nem vállal felelõsséget értem."