Uram, lelkemet országod kapuja elé letettem
melyet tõled kaptam,de tovább már nem kell...
te világodban teremtetteid szív nélkül élnek
szívtelen világodban harcomat elkezdem...
új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében
az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem...
közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál
mely beszívódik sejtjük belsejébe
élemen õket utolsó útjukra kísérve...
tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben
pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok...
lelketek Isten kapuja elé viszem,
mint egy kutyának úgy vetem...
mit tettél e földi létért
nincs miért,hogy majd ítélkezzél...
Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram
én itt õrzöm hûn kastélyodat...
tudom minket a lét,a szféra összeköt
lelkem új napra csak veled köszön...
sóhajok zúgnak éji szélben
elvesznek fenn a mindenségben...
kóborolnak ezernyi évet
Isten országába csak néhányat engednek...
...én jövök értetek...ne féljetek...