HÍVLAK...
...vért izzadva bolyongok létem sötétjében...
...lelkemmel és szívemmel e világban kitaszított lettem...
...nem volt senki ki lelkére ölelne...
a Föld korongja gyertyalángként izzik
Fekete Kõris szigetének rejtélye a múlba veszlik..
haldokló angyalt tartok kezemben
utolsót dobbanó szívét húztam lándzsám hegyére...
gyere...leveszem álarcom palástját
vértestvérem ordítva hívlak az éteren át...
forr az erem új vadra éhezve
bûnhõdjön több bûnös ember ezen az éjjelen...
apám,hozzád szólok, ki bazalttrónon feltámadtál ellenem
akkori szavaidat soha el nem feledtem:
"Mind átkozottak lesztek,ahogy Isten engem megátkozott
Láttam a vérrel írt jövõt,akkor véget érnek az éjszakák,
És eljõ az Ítélet Napja.
Nem az Istené,hanem az enyém,és az én feloldozásom."
megátkoztad saját véredet,hogy jó legyek
emberek közé ezért jöttem...
de ezerszerte átkozottabbak õk minannyiunknál
jöjj ördögöm...érzem a vér szagát...
menjünk bûnös lelkekhez,kiket asztalunk fölé
megcsapolva akasztjuk keresztjére...
friss meleg vér csepegjen kelyhünkbe
átkozottak vére frissítse átkozott vérünket...
vérlakománk asztalán lévõ vértócsában eggyé válj velem
öleld lelkememet bûnös lelkedhez
neked legalább kellek,hisz senkinek nem kellettem...
kárhozatban egyesüljön kárhozottak lelke,
mert eljövõ Itélet Napja csak e lelkek harca lesz...
a Földön már nem lesz jóság,sem szeretet,sem béke
átkozottanként születtünk,s úgy is halunk meg...