Távoli sóhaj, megrekedt hangok,
Kifacsart szív kiált;
Bosszút óhajt a becsapott,
Az egyszer volt király;
Ki se mondd a kérdést,
Nincs válasz a miértre;
A szerelem ördöge mérgét,
Gondosan kimérte;
Érzelmek vihara, vagy a harag tengere?
Mi lehetne jó szó;
A megbocsátás embere,
Ritka mint a fehér holló;
Ne is várj békét,
Itt ahol seb ejtetett;
Heg marad a végén,
S mi egykor kincset rejtett,
Romokban áll,
Te tetted.