Alabástrom kezeidbõl eliramlik az erõ
te sem érted, aki szenvedsz, sem a téged szeretõ.
Nagyerõsen süt a nap rád, szemedet hát lecsukod,
Elegánsan lehanyatlik gyönyörûszép alakod.
Belegondolsz, tovalibbensz, kiszaladsz és lemerülsz,
No de mindegy, sose számít, tudod is te - menekülsz.