Megfáradt utazó a végzet színpadán,
Sóhajt egyet, már nem bírja tovább,
Éltében nem meri, holtában ellenzi,
Most mégis elérkeztek a szükség percei,
Egy bölcs öreg dönt sorsáról,
"Barátaid hol vannak?" - Hangzik a szájából -
"Megtévesztett lelkek, kiket magukra hagytál,
Õk szerettek, és mégis elvágyódtál,
Hogy örökre bolyonghassál,
Új kalandok, nagyszerû eszmények,
Erõsebbé lett a vak hited,
Hiszen most egyedül állsz ott,
Nincsen senki, hogy vigasztaljon,
Sóhajts csak; mostmár ne menekülj!
Ezen úgysem kerekedhetsz felül."