Az eddigi legjobb versem :
Csak egy ártatlan kacagás a szélben,
Szivembe markol mélyen.
Mint arcodat ellepõ kétség,
Meglátszik kezemen a vétség.
Rideg,olykor már tépázó angyali gondolat
Csak úgy jõ' S elfújja minden gondodat.
Mindent,mindazt 'mi arra gondol,
Mikor elborult elméd szivedbe tombol.
Árva,mélabús kiöntött patak,
Lassan már csak csermely,de józanul dagad.
Sok gonosz kisértette már õt,
de legbelül örjöngve várja már az üdvözítõt.
Egyetlen érzésre vár,
melyet haraggal teli lélek már nem ád.
Elborult lélek tud csak ilyet nyujtani,
Szivedbe újra tüzet gyújtani.