Négy strófa
Langyos fény szökken, zsenge rügy zöldell. Kerekedõ mezõ.
Csendes lét éled, gyér remény réved. Lüktetõ erõ.
Halvány rózsaszín fakoronák.
Fehéren derengõ napsugár.
Esõvel, reménnyel áztatott táj.
Csendben szikkadó várakozás.
Ébredezõ mezõ.
Ébredezõ mezõ reggele.
Forró tûz kapál, száraz gazragály. Lángoló krumpliföld.
Súlyos kapavas, nagy csapás szava. Sikoltó fájdalom.
Perzselõ, vörös lángkoronák.
Fájdalmasan vonagló kiáltás.
Vért bugyborékoló kapacsapás.
Lázasan elterült gazragáncs.
Vörös vérben úszó napsugár.
Sósan síró forró izzadás.
Lángoló krumpliföld.
Lángoló krumpliföld fájdalma.
Hûvös szél siet, réz levél zizeg. Haldokló erdõ.
Csendes kín sóhajt, holt remény dobban. Hallgató temetõ.
Megõszült sárga koponyák.
Lassú könnyekkel áztatott sár.
Dühöt kiáltó hallgatás.
Betegen pislogó napsugár.
Rekedten zörgõ avartaposás.
Esteledõ erdõ.
Esteledõ haldoklás.
Hideg hó vacog, zúz fagylalón. Fehéredõ vidék.
Nehéz fagy marja, alszik holt hantja. Fehéredõ sírkõ.
Fehér, néma márványkoronák.
Kéken csillogó jégvirág.
Mélyen alvó némaság.
Fehér koporsó.
Fehér koporsóban alvó halál.
Informatika és tudomány
