A lámpák különösen fontosak otthoni termesztésnél, mert a sikeres termesztés feltétele megfelelô mennyiségu és minöségu fény, emelett a költségeket is nagyban befolyásolják.
Alapvetôen háromfajta lámpához juthatsz hozzá:
A hagyományos villanykörte (incandescent) A legolcsóbban beszerezhetô, de üzemeltetés szempontjából a legköltségesebb.
Neon lámpák (fluorescent) Drágább, mint az elôzô, de ugyanakkora teljesítményfelvétel mellett 3-szor annyi fényt ad mint a hagyományos. Emellett kevesebb hôt bocsát ki mint a HID lámpák. Hátránya, hogy nagy felületen szórja szét a fényt, nem koncentrált, ezért közel kell helyezni a növényhez (kb. 5 cm) Legjobb a hideg fehér (cool white), esetleg a hideg és a meleg fehér (warm white) fényforrás együtt alkalmazva.
REFLEKTOROK (high intensity discharge, HID) -A kisebb teljesítményu halogén lámpákat kertek, a nagyobbakat stadionok, parkolók megvilágítására használják.
Ahol természetes fényhatás kívánatos fém halogén (MH) izzót alkalmaznak, mely enyhén kékesfehér fényt ad.
-Nátrium fényforrást (HPS), mely rózsaszín vagy sárga fényt ad, utcai megvilágításnál használatos, ahol nem számít a fény minôsége. Gazdaságosabb mint a halogén izzó mivel több fényt és kevesebb hôt ad le. Nem kell kombinálni másfajta izzókkal, mert a szükséges fényspektrumot produkálja.
A következô táblázatban megtalálhatok a legfontosabb adatok a szóba jöhetô fényforrásokról
Lámpa Lumen Besugárzott terület (Sq. Ft).
4'FL (CoolWhite-40W) 2,960 1-2
8'FL (CoolWhite-75W) 5,800 2-4
MH 175W 14,000 5-10
MH 400W 40,000 12-20
HPS 70W 7,600 3-6
HPS 150W 16,000 6-11
HPS 400W 50,000 15-30
<DIV=RIGHT > 1 Sq. Ft = 0.92 dm2
Az ültetvényeknek 1000 és 3000 lumen fényre van szükségük négyzetlábanként, az ideális 2000. Gyenge fény esetén növekedési idôszakban megnyúlnak a növények, virágzási idôben gyenge fény esetén kevés virág lesz.
Összefoglalva: a nátrium lámpa a legdrágábban beszerezhetô, de üzemeltetni a legolcsóbb.
MIKOR ARASSUNK?
A nôvôfélben lévô növényben minden egymás után következô levélpár több THC-t tartalmaz, mint az elôzô. Tehát a csúcsban van fajlagosan a legtöbb. A porzó és a termô növény levelei is tartalmaznak THC-t. A porzó rendszerint egy-két héttel korábban virágzik. Szakértôk szerint is megéri az új hajtásokat levágni és kipróbálni, mielôtt eléri a THC maximumot.
A különbözô fajtáknak hosszabb, rövidebb idô kell a megéréshez. Különösen a keskeny levelu Sativas (kender) igényel több idôt a virágzás megkezdéséhez a széles leveluhöz hasonlítva. Az évszakról annyit, hogy a szabadban termesztetteknél ôsszel kezdôdik a visszaszámlálás, mikor 12 óránál rövidebbé válnak a napok. (Idôjárástól függôen minding ugyanabban a két hétben válik esedékessé az aratás.) Ha nem muszáj ne arassunk közvetlenül esôs idôszak után illetve közben.
Idézetek az ideális idôpont meghatározásáról:
Frank & Rosenthal: Marijuana Growers Guide
„A virágok vizsgálata a legjobb módszer eldönteni jó-e a növény a célunkra. A maximális THC tartalom cirka egy héttel van azután, hogy lelassul a virág képzôdés. Arass, ha a termô növény virágjában lévô szálak fele elhalt. Így ugyan nyersebb lesz a füst mintha korábban szedted volna le, de magasabb lesz a gyantatartalom (következésképp több THC)”
Robert C. Clark: Marijuana Botany:
„Érett, ha a legelsô a magot körülvevô gubó (hüvely) megbarnul, habár a legrégebbi virágok kivételével az összes többi még termékeny és a virágfüzérek fehérek.”
Ed Rosenthal: The Closet Cultivation
„Ha a termô virágban lévô szálak sápadt fehérbôl vörösbe vagy barnába váltanak és kezdenek visszahúzódni a rossz hüvelybe; mikor a gyantamirigyek felduzzadnak”
Kajo: The Sinsemilla Technique:
„A virágzás csúcsán, mikor a legrégebbi virágok kivételével mindnek fehér szálak vannak a virágban. Másik visszajelzô lehet a virágcsokor. Mikor a virágzás csúcsán van édes, pézsmaszagot áraszt. Késôbb elveszti az édes komponenst az illatból.”
„Meg kell vizsgálni a gyantamirigyeket minden bimbón külön. Ha átlátszóból borostyánszínube vált lehet aratni. Többnyire (a megvilágítástól függôen) fentôl lefelé érnek a virágok, így jobb, ha minden virágot egyenként vizsgálsz meg és szedsz le.
MÉRETRÔL:
A méretnek nincs köze a növény érettségéhez; szabadban növô kender lehet 2,5 méter magas és még éretlen, míg a kertecskében akár a fél méternél kisebbrôl már szüretelhetünk.
FÉNYPERIODUS - Az érés kulcsa
A növény kora sincs összefüggésben az érettséggel (perszer csak egy bizonyos határon túl), az számít mennyi fényt kapott naponta. Akkor vált át a nôvekedési (vegetatív) szakaszból virágzóba, ha a napi fényadag 12 óra alá megy. Legalább 60 naposnak kell a ‘bébinek’ lennie a váltás idején. A növényt érô stressz csökkentése érdekében egyenletesen vegyük vissza a fényt. Mondjuk minden nap fél/egy órával rövidebb fényidô. A növekedési idô felsô határának a rendelkezésre álló hely és a türelmetlenségünk szab határt.
Újabb virágzási idôszakot lehet elérni az aratás után, ha néhány hétre 24 órás ciklusra kapcsoljuk vissza a világítást.
KÖVESSÜK NYOMON HOGYAN TERMESZT OTTHON KENDERT KOVÁCS 23 B. LAKÓTELEPI LAKÁSÁBAN
(Mindez csak feltételezés, mert ez illegális tevékenység!)
Kiürít egy, mondjuk 60 X 150-es két méter magas szekrényt. Alumínium fóliával kibéleli (fényes oldal kívül), mégjobb a tükör bélés, de a fényes fehér festés is megteszi. Ezáltal a növény lesz az egyetlen fényelnyelô. Beépít a sarkokra függôlegesen 120 cm-es 40 W-os neonlámpákat, valamint a szekrény tetejérôl is lelógat néhányat úgy, hogy késôbb ahogy nônek a bébik hozzájuk tudja állítani ôket ( 5 centiméterrel a nôvény fölé). Összesen ~10 darab fénycsövet. Persze kezdetben, mikor még picik a növények nincs szükség mind a 400 Wattra. Használhat 400 Wattos HPS lámpát is, de csak 60 centiméterre növény felett. Az áram bekötésénél ügyel arra, hogy az esetleg kicsorduló víz ne okozzon rövidzárlatot, halált.
Készít valamekkora rés az ajtó alatt és egy körülbelül 10 cm2 szellôzônyílás a szekrény felsô részén. Igyekszik úgy kialakítani ezeket a nyílásokat, hogy fény se be se ki ne jusson. Ki ne, mert nehéz lenne megmagyaráznia a látogatóinak miért ég a villany a gardróbban, be ne mert a sötét idôszakban teljes sötétség a kívánatos.
Optimális hôfok 27-30 Celsius fok, 21 fok alatti és 35 fok feletti hômérséklet már káros. .
Ültetés:
Táptalajnak 50% virágföldet 50 % kavicsot, homokot vagy styrofomot kever össze, mivel tudja, hogy a gyökérnek sok levegôre és vízre van szüksége tehát legjobban laza homokos talajban nô. Sose feledjük a kender végül is gaz, azaz mindenhol megél elegendô fény és tápanyag mellett. A kérdés számunkra, hogy mennyire érzi jól magát.
10-15 magot ültet el egyszerre, a laza földbe~1 cm mélyre, a magot csúcsával felfele, meleg sötét helyen. Körülbelül 2 hétig tart míg kihajtanak. Már ha kihajtanak :).
Némelyek szerint jobb, ha a csiráztatást külön végezzük. A magokat egy tálcán jó nedvszívó papír (esetleg vatta) közé rakjuk egymástól 2 cm távolságra. Nem kell a papírnak vízben tocsognia, de mindig legyen nedves. Víz helyett nedvesíthetünk speciális tápoldattal. (Bôvebben a szakkönyvekben) Le is takarhatjuk, így nagyobb lesz a páratartalom, és a sötétség. Ne feledjük, hogy a magnak is szüksége van oxigénre. Egy héten belül 3-4 cm hosszúra kéne megnônie. Ennek a módszernek a hátránya, hogy át kell ültetni a növény (ajánlott legkésôbb az elôbb említett méretnél), ami ekkor nagyon érzékeny. Átültetésnél a csira legyen felül, mely késôbb U alakban lefele hajlik.
Ha hajtással kezdjük termesztôi karrierünk elég 5 db, többnek nem lenne elég fény. Naponta 1-2-szer öntözi a növénykéket, alkalmanként 15-10-10-es növénytáppal illetve a szokásos szerekkel. Növekedési idôben magas nitrogéntartalmú, virágzás közben alacsony nitrogéntartalmú tápszerek. A lámpákat legalább 16 órán át bekapcsolva hagyja, de tudja a legjobb az lenne, ha egész nap égnének.
A 10 cm-nél hosszabb leveleket feláldozza az optimális növekedés oltárán. Virágzási idôszakban nem nyes. Ha már 4-5 ágacskája van kísérletképp egy-két növény csúcsát levágja, hogy Y alakban nôvekedjen tovább a kender. Idônként kiöblíti a termôföldet, mert az intenzív táplálás miatt feldúsulnak a sók. Ehhez néhány percig beáztatja az egész kertet (vízszint a talajszint felett), majd leengedi a vizet.
Mikor 60 cm magasra nôttek a növényei átállítja a lámpákat napi 9-12 órás üzemmódra. (Miután csökkentette a fényadagot hamar leáll a növekedés). A vízadagot a felére csökkenti, kis nitrogéntartalmú tápszert használ (12-34-16), és a fény bekapcsolása idején öntöz. Sötét idôszakban teljes sötétséget biztosít a kender számára. Ha mégis teendôje akad a kertben, minnél kisebb fény mellett, legfeljebb 5 perc alatt elintézi.
Néhány hét múlva differenciálódnak a növények. A porzókon megjelenek a pollennel teli golyók, a termôkön csányok (két fehér szál) nônek a csomópontokban. Vannak hermafrodita növények is. Ezeknek az az elônyük, hogyha önmagát termékenyíti meg biztosan termôs növény lesz a magból. Mivel nem kifejezetten magokat akar termelni, kiszedni a porzós növényeket, hogy a termôsöknek jobb körülményeket biztosíthasson. Legfeljebb 5 termôst tart meg ekkora területen. Mivel a leveleknek van THC tartalmuk, de füstölésre még nem alkalmasak, fôz belôlük valamit (Lásd a recepteket!).
Az egész körfolyamat kb. 4 hónapig tart. 4-6 hét vegetatív szakasz, 2 hét váltás, 8 hét virágzás. H a nagy levelek elkezdenek sárgulni és leesni, vagy ha a fent említett érettségvizsgálatok pozitívak elkezd aratni.
A fu elôkészítése:
Miután levágott minden levelet, egy sima tálcán kiszárítja ôket. A virág körül rövidre vágja a leveleket és kiakasztja szárítani. Ez meglehetôsen büdös néha, ezért gyakran szellôztet vagy légfrissítôt használ. Ha nagyon sürgôs neki mikrosütôt használ.
Tudja egy profi termesztô ugyanakkora területen 4-szer annyit képes termelni mint ô. A profi néhány eszköze:
Beépített kisteljesítményu cirkuláltató ventilátor hô- és páratartalom érzékelôvel. A termôtartályban olyan kavicsméretu vulkanikus kôzet (lava) van, mely a kappiláris hatás segítségével képes felszívni a vizet. Az edény alján 2 cm vastagon állhat a víz. Így magára lehet hagyni kertet akár egy hétre is, kap elég vizet. Különösen, ha egy kalitka madáritató szeru víztartály is beépítünk.
Alkalmazhat vízszint alatti akvárium szellôztetôt (légkompresszor). Egy kis pumpa több tartály kiszolgálására alkalmas. A csiráztató és a klonozó (gyökereztetô) edényben hôérzékelôs futôtesttel biztosítja a kívánt hôfokot. (Jó az akváriumhoz kapható melegítô) A légkompresszor, és a fütôtest különösen az éles pengével a növény aljáról 6-8 cm hosszú néhány levelet tartó ágacskák gyökereztetésénél (ez a növények klonozása) hasznos. Egy stirofom tálcába (ilyenekbe csomagolják fóliával lefedve drága gyümölcsöket a boltokban) kis lyukakat készítünk, majd ebbe állítjuk a hajtást. Ezt magas foszfortartalmú gyökereztetô és virágzási idôben használatos tápok keverékével dúsított vízre rakjuk.
Biztosítja az ideális C02 tartalmat különösen a virágzási idôben. Ez 700 ppm. Megjegyzem, hogy a normál levegô 300 ppm-et tartalmaz. 2000 ppm esetén megég a növény és 5000 ppm a halálos dózis.
Szerezzünk minôségi magokat
Sokak számára nagy problémát okoz minôségi magok beszerezése. Általános szabály, hogy az erôs hatású fu magját érdemes termeszteni. Zöld bimbóból származó magok gyakran jobban megfelelnek a célnak, mert a fajta jobban akklimatizálódott észak területek növekedési idôszakhoz. A jamaicai és a kolumbiai fajtákat nem lehet könnyen hidegebb országokban egykönnyen termeszteni, mert túl késôn bimbóznak. Ezeknek a fajtáknak a termesztése során az U.S. nagy részén túl kicsi, vagy semmilyen bimbó nem nô az elsô fagyok beállta elôtt. A sativa fajta általában magasabbra nô mint az indica illetve az indica-sativa hibrid. Ez egy nagy hátrány lehet ôsszel, mikor más nôvények kezdenek elszáradni, és a fák lehullatják leveleiket. Néhány nemesítô sikeresen keresztezett déli származású sativát indicával, ezáltal egy gyakrabban bimbózó fajtát nyerve.
Az októbertôl Januárig terjedô idôszak a legalkalmasabb magbeszerzésre, mivel ekkor kerül ki a piacra a helyileg szabadban termesztett mag. Minôségi mag készlet beszerzése, karbantartása a sikeres termesztés sarkalatos pontja.
A megfelelô hely
Eltekintve a magok beszerzésétôl, a legfontosabb feladat amivel egy termesztônek meg kell birkóznia, egy elsôrangú, termesztésre alkalmas hely kiválasztása. Ilyenek a füves területek, mezôk, ahol alacsony fák, bokrok vannak elszórva. Például egy 10 éve muveletlen termôföld ideális. Árterületek folyók, patakok mentén szintén megfelelô helyszínek, de a tavaszi áradások miatt a sarjak, illetve ôsszel a termés elveszítésének kockázatát számításba kell venni. Hegyes, sziklás területeken vödörben is lehet kendert termeszteni. Így lehetséges megmuvelhetetlen, de napsütött helyeket is hasznosítani. Suru, de alacsony nôvésu növények, például tüskés bokrok között egy helyet felásni is jó ötlet. Ezek elég magasra nônek, hogy a kíváncsi szemek elôl elrejtsék a kendert, és egyfajta aktív védelmi szerepet is betöltenek emberek és nagytestu állatok ellen.
Egy termesztô jól ki tudja használni állatok, rovarok jelenlétét. Méhek, döglegyek és társaik visszatartják az embereket attól, hogy termôföldjeinken bóklásszanak. Tehát kiterjedt rovarpopulációval rendelkezô helyek alkalmasak számunkra. A legfontosabb kritériumok: jó táptalaj, elérhetô víz, megfelelô fedezék. A többi tényezô csupán másodlagos. Jó termôföldet néhol nehéz találni, de enélkül lehetetlen megfelelô eredményeket elérni. Ha van egy hely, ami minden más szempontból kiváló, az esetben megfontolhatjuk termôföld odaszállítását. Évek óta füves területeken gyakran elég jó földet találhatunk. A mezôk újrahasznosítják a földben lévô tápanyagokat, egy vékony organikus réteget alkotva. A mezôk bioszférája kevés elôkészületet igényel a termesztés elkezdéséhez, míg más földek többet. Homokos talaj gyakran igényel virágföldet, vagy fedô termôföldréteget kevés mésszel elkeverve. Agyagos területeken fel kell törni a földet például tôzeg mohával, hogy sokkal porózusabb legyen.
Én naturalista vagyok, így nem értek egyet egyes profi termesztôkkel, akik szerint az utak menti termesztés produktív lehet. A földben esetleg lévô ólom és egyéb mérgezô vegyi anyagok sokakat visszatart fogyasztásra és füstôlésre szánt kender termesztésétôl. Ha városban élsz, és nincs saját közlekedési eszközöd, utolsó mentsvárként azért lehet használni az utak menti területeket.
Közeli vízforrás szintén nagyon fontos, mivel a víz cipelése fárasztóvá és veszélyesé is válhat. Ha magasan a talajvízszint feletti helyet választasz, vagy vödörben termesztesz, hamar rá fogsz jönni, hogy a száraz nyári idôszakban abnormálisan sok vizet igényelnek a növényeid. A víz cipelésének számos veszélye van. A legnagyobb az, hogy valaki esetleg kiszúr, talán épp egy rendôr. A második legnagyobb, hogy kitaposol egy észrevehetô ösvényt. Állandó vízforrást találni nyáron egy másik akadály lehet, mivel a kis patakok gyakran kiszáradnak ilyenkor. Azt, hogy milyen gyakran kell öntöznöd, az idôjárás dönti el, nem tervezett látogatásokra kényszerítve téged. Minden egyes látogatás a lebukás lehetôséget jelenti, célunk, hogy minimalizáljuk ezeket. A napsütés kevésbé fontos, mint az elôzô két tényezô, de alapvetô. A növényeket olyan helyre kell telepíteni, ahol naponta legalább 5 óra direkt napsütés éri. A reggeli napsütés kedvezôbb, mivel a növények erre kedvezôbben reagálnak, mint a délutánira. Azok a termesztôk, akik a tél folyamán cserkészik be a lehetséges célterületeket, látniuk kell, hogyan fognak a fák árnyékot vetni, és tavasszal milyen úton fog bejárni a nap az eget. Természetesen minnél naposabb a hely annál jobb, de ne feledkezzünk el a többi tényezôrôl.
Az utolsó kritériumnak nincs köze a biológiához, hanem inkább az arra járó emberek nem kívánt figyelmének elkerülésére fókuszál. A fedezéknek elég magasnak és surunek kell lennie, hogy megakadályozza az embereket, hogy átlássanak illetve áthatoljanak rajta. A legjobb környezet ehhez egy nagy terület, szúrós bokrokkal. Ha ilyet nem találsz, keress kiesô helyeken ôsszel 1,8 - 2,4 méter magas lombozatú növényzetet.
A mezôk flórájában a kender elrejtésének képessége muvészet, képesség, melyet gyakorlással lehet fejleszteni. Egy kedvelt technika növény egy bokor déli oldalára való telepítése így az arra járók nehezebben veszik észre. A növény elegendô fényt kap a látszat ellenére, hogy egy nagy bokor takarja. A legjobb búvóhely kannabiszunk számára, ahol a belátás minden irányból gátolva van, és a hely áthatolhatatlannak tunik. Ahol a növényzet alacsonyabb mint egy méter, vissza kell vágni a kendert, vagy a földhöz kell kötözni, így kisebb, tömzsibb lesz. Kis növényzetu területeken lehet, hogy tápanyagszegény a talaj, de lehet, hogy túl gyakran szárad ki a talaj. Tehát légy körültekintô. A fiatal kendert szétültetése más növények közé jó megoldás lehet. A szabadtéri termesztônek ki kell tudnia használni a táj adottságait.
Útvonal tervezés
A siker biztosításának egyik módja olyan csapás létrehozása, melyet az arra bóklászók nem láthatnak. Ez egyes helyeken könnyebb, máshol nehezebb. Suru aljnövényzet sok napsütéssel ideális, mert a növényzet növekedése olyan gyors, hogy a tavaszi és nyári látogatásaink során okozott károsodások hamar megszunnek. Ha olyan helyen termesztünk, ahol az ösvények könnyen kiszúrhatók, akkor az utat kanyargósra járjuk ki, hogy az emberek számára nehezebben legyen látható. Egy rejtett útvonal fontos, mert csökkenti annak az esélyét, hogy más megtalálja az ültetvényünket. Amikor valaki a semmi közepén jár minding igyekszik ösvénynek látszó utakon haladni. Az útvonal gondos megtervezésével és használatával megelôzhetjük az ilyen véletlen lebukást. Amikor áthaladsz az ültetvényed bejáratán, tégy meg mindent, hogy ne károsítsd a növényzetet, különösen késô nyáron, kora ôsszel. Ilyenkor a sérült növényzet már nem regenerálódik, és ekkor van szükség a legjobb takarásra. Két dolgot tarts észben, mikor az utat készíted:
Látod-e arrajártad nyomait, ha nem az jó, ha igen próbáld a nyomnak látszó helyeket takarni.
Minnél komplikáltabb számodra a hely megközelítésem, annál kevésbé valószínu, hogy más megtalálja.
A paranoiások ellesshetnek néhány trükköt a dzsugelfilmekbôl, amivel meg lehet állapítani felfedezték-e a kertet. Halálos csapdák felállítása nem ajánlott.
A nôvekedés mechanizmusa
Az unokatestvéred Lajos és a barátja Sándor falúról a városban vannak. Sok füvet szívnak és valamennyit termesztenek is otthon. Sándor úgy tunik, járatos a termesztésben. Jó ötletnek tunhet elvinni ezt a két úriembert az ültetvényre. Talán tudnak egy-két jó tanácsot adni. Én ellene vagyok az ilyen kirándulásoknak, még ha tényleg olyan jól értenek is a témához, elvinni ôket nem biztos, hogy a legjobb neked. Nem ismerik a környéket, baj esetén nem tudnának hova futni. Két embernél több a mezôn már feltünô (minnél többen vagytok, annál nagyobb figyelmet keltetek). Több ember jobban kitapossa az utat, valószínubb, hogy más is rátéved. Minden alkalommal, amikor odamész kockára teszed a termést és magadat is. Ez a helytôl függôen lehet kis és nagy veszély, de ne felejtsd nincs teljesen biztonságos hely. Hacsak nem vészhelyzetrôl van szó, amikor tényleg szükséged van egy szakértô tanácsára, a növényeidet ne mutogasd idegeneknek. Egy termesztôtárs, szakértelmétôl függetlenül ajánlott, de ebben az esetben is csak akkor menjünk a helyszínre, ha dolgunk van ott. Ezek a következôk lehetnek:
Talaj elôkészítés:
(Kora március - április közepe a klímától függôen)
Egy 20 kilós virágföld vételét és a helyi földdel való elkeverését javaslom. A virágföld jobb, mint közönséges termôföld, így valamivel jobb termést tudunk elérni. Szükség lehet mészre, ha savas a talaj, vagy tôzegre ha agyagos a föld. Ha felástuk a kertecskét, jól elkevertük az adalékkal, öntözzük meg bôven, és csak néhány nap múlva ültessünk bele.
A kender jól nô gabona, kukorica, komló között, melyek ráadásul jó takarást adnak. Viszont nem igazán szereti a rozs, spenót földeket. Jobb kisebb foltokban elszórva ültetni, mert nagy foltokat könnyebb észrevenni. Érdekes módszer eldönteni, milyen táptalajunk van. Tegyünk egy marék gilisztát (ne többet, ne kevesebbet) a kiszemelt talajra. Ha napok múlva is ott élnek, virulnak akkor elég jó minôségu földünk van. A giliszták emellett segítenek porózusan tartani a földet.
Szintén jó ötlet egy ~60 cm magas kerítéssel körbevenni a területet. Ez távoltartja a kisebb állatokat, míg szarvas, ôz ellen száradt vért és/vagy emberi hajat szórjunk szét. Vegyünk kislyukú dróthálót, ahol legfeljebb 5 cm-re vannak egymástól a drótszálak. Körülbelül 60 centiméter távolságra legyenek a karók egymástól. Tuzzük ki ôket, majd kössük rá a dróthálót. A kerítés tetejét úgy csináljuk meg, hogy drótszálak álljanak felfele, és oldalt lefele is, hogy elvegyük az állatok kedvét a kerítés átugrásától. Álcázzuk a kerítést közönséges, a földön található hulladékkal.