A negyedik részben Blade végre talál egy hasonszõrû luvnyát.
Szerelem, sex, kötelezõ férfi (vagy nõi) fenék, 9 hónap, tér-idõ ugrás és a kis negyedvér-vámpír már 8 éves, és apuci fémtárgyait pörgetgeti kezecskéiben.
Még egy tér-idõ ugrás, a kis poronty (aki míly meglepõ, tökéletesen apucira üt - ergo: W.S. játssza) már 25 éves, és vagdalja a vámpírokat 2029-ben, mint sarki hentes a parizert...
Hõsünknek volt egy kiskori játszótársa, legyen Danger, aki kiskorában jól bokánrúgta szegény Blade-porontyot, aki ezért bosszút esküszik.
Találkoznak Párizsban, a felújított Eiffel-torony tetején, egy nagy kardpárbajban megállíptják, hogy mennyire jók meg minden, aztán sutba dobják a haragot (persze, csak felszínen) és "ketten a gonoszok ellen" stílusban aprítják a francia csigavért szívókat...
Persze, a történet végén Blade-poronty bosszút áll a bokánrúgásért: hangzatos szavak közepette az imént már említett Eiffel-toronyból kidobja a szõke, szélesvállú, kékszemû bajtársat...
Mi meg nevetve esszük meg az utolsó popcorn szemet is, és elkönyveljük, hogy ez a sorozat egy rosszul sikerült Benny Hill burleszkkel sem veheti fel a versenyt...
* Az itt tárgyalt forgatókönyv csak fikció, bár félõ, közel áll a történet folytatásán agyaló szûkagyú képzeleteinek megvalósítható realitásához...