Ez jó meglátás, még gondolkodom a dolgon. Elõször a Mátrix c. filmben látott egyszerû, kockákból álló térhálóra gondoltam, de abban ugye az átlókig tartó út hosszabb mint a szomszédos rácspont távolsága. Aztán gondoltam a gömbszimmetrikus rácsozatra, de igazából ez sem modellezné pontosan a hipotézisem, mindenesetre már jobb közelítés. Végeredményben a bármely irányban azonos távolságra lévõ rácspontok ötlete sem nagyobb õrültség, mint jónéhány, kísérletileg már igazolt feltevés a kvantumvilágban.
Kísérlet: indirekt módon bizonyítva, tételezzük fel, hogy létezik az éter, és ezzel együtt az abszolút nyugalmi helyzet (ANYH). Építsünk egy ûrállomást az ûr egy olyan pontján, amely a lehetõ legtávolabb van minden gravitáló testtõl (zavaró hatások redukálása). Ûrállomásunk ekkor az ANYH-hez képest egy bizonyos sebességgel fog haladni valamilyen irányban, de nem tudjuk melyik irányba és mekkora sebességgel.
Ûrállomásunkon építsünk apró ûrhajókat, melyekbe egy-egy stopperórát helyezünk el. Indítsuk el mindet azonos idõpontban (az ûrhajócskákat és az órákat is), azonos gyorsulással, de különbözõ irányokba. X idõ eltelte után fordítsuk meg õket, és azonos sebességgel reptessük vissza õket az ûrállomásunkra. Ekkor a sok ûrhajó közül valamelyik ûrhajónk elõször folyamatosan lassul az ANYH-hez képest, majd azt elérve újra gyorsulni kezd, majd ugyanezt a folyamatot visszafelé is lejátszva visszatér az ûrállomásunkra.
Ezen ûrhajó ismérvei a visszaérkezését követõen:
- Az órája a visszaérkezést követõen a legtöbb idõt mutatja (legtöbbet "öregedett" a kísérlet alatt);
- Az ûrhajó a legkevesebb energiamennyiséget használta el a gyorsításokhoz, így neki maradt a legtöbb üzemanyaga (legkisebb mértékben nõtt a tömege).
Kérdés: Ha valóban nem létezik ANYH, akkor hol a hiba a gondolatmenetben?