Ez az a Biblia, amelybõl a papok miséznek. Valahogy manapság alig esik szó az Újszövetségrõl, szinte mindig ószövetségi részekrõl prédikálnak bármelyik templomban (részben saját tapasztalat, elmentem és meghallgattam párat pár helyen). Emellett bizonyos szövegrészleteket nem hajlandóak példabeszédként felidézni, még kifejezett kérésre sem, akkor sem, ha éppen aktualitása is lenne. Miért ennyire szemellenzõs a mai papság? Miért akarnak ennyire és mindenáron megfelelni a zsidó elvárásoknak akkor, amikor a kereszténység és a szemita vallás szöges ellentétben áll egymással. Vegyük csak a szombat-vasárnap ellentétpárt a sok közül, vagy a zsidók által ma is gyakorolt, a kannibalizmus egyik formáját, az úgynevezett "vérvádat". Ha a kereszténység a szeretet vallása, s szerintetek mégis a zsidó hagyomány és szokásrendbõl vezetendõ le, akkor itt valaki nagyon nagyot hazudik.
"Boldogok akik békét teremtenek: ezeket nevezik Isten fiainak."
...s most nézz a zsidókra. Ki választotta volna éppen õket? Talán ha maga a Sátán... Így válik érthetõvé, hogy valamely zsidó találkozott az "Ur"-ával, így kap jelentést, hogy a "szeretet istene"(Sátán) hogyan kéri számon Cziporra származását. Ha nem zsidó, hanem goj közeledett volna az úton, azt ez az isten nem fenyegette volna halállal "ÉPSÉGE" miatt, inkább meghúzódott volna a (csipke)bokorban, amíg a goj el nem halad. De Cziporra jött, s hogyan tehetett különbséget az "Úr" egy körülmetéletlen zsidó, és egy goj között? Látható ismertetõjegyeinek kell lennie a zsidóknak, vagy "kisugárzik" belõlük "valami"? Nos, ha így van, AZ nem a szeretet! Kisugárzásra azoknál legfeljebb ha két lehetõség van, vagy gyûlölet mindenki mással szemben, vagy önsajnáltatás. Ezek pedig nem keresztény jellemvonások. Baál követõi legalább FÉLTÉK az istenüket. A kiválasztott faj inkább SZERZÕDÖTT az istenével. Jhwh pedig kikötötte, hogy a szerzõdésszegõket halállal bünteti.
Az igazi szeretetvallásokban -ami nem a kereszténység- nem a félelemkeltésen van a hangsúly, nem a büntetésen, nem a szenvedésen. Szenvedni az igazi vallások szerint még a földi életben sem kell. Hogyan is lehetne szenvedés közben szeretni? Igen... esetleg a lelki szegények... tán azoknak menne.