Alig maradtak fenn megbízható adatok a keresztény biblikus irodalom történetének legkorábbi szakaszáról , hiszen a IV. századi Caesareai Eusebius keresztény történetíró és a Római Birodalomhoz tartozó caesareai Maritima püspöke igyekezett elõször rendszerezni az elõzményeket.
A Jézusról és tanítványairól szóló legendákat elõször élõszóban terjesztették a „küldöttek” (vagyis apostolok), s mielõtt írásos rögzítésükre került volna sor –de még azután is–, más-más közösségekben különféle verziók és értelmezések gyökereztek meg.
Az elsõ írott kánoni evangélium valószínûleg Márk evangéliuma (kb. 65–70), amelyet Máté és Lukács feltehetõen forrásként használt. Ezen kívül valószínûsíthetõ az is, hogy Máténak és Lukácsnak volt még egy közös forrása, a feltételezett "Q" dokumentum. Az elsõ három evangéliumot szinoptikus evangéliumoknak nevezik, mert számos vonatkozásban nagyon hasonlítanak egymáshoz. A negyedik evangélium, János evangéliuma, több szempontból eltérõ képet mutat Jézusról és szolgálatáról. A kutatók úgy tartják, hogy az evangéliumok eredeti nyelve –az Újszövetség többi könyvéhez hasonlóan– a koiné görög volt.
forrás: Wikipédia. Az én -ennél sokkal részletesebb-forrásomat viszont most nem áll módomban megadni (nincs kedvem elõkeresni).