A hit egyszerûen fogalmazva az objektív gondolatok elnyomását, rosszabb esetben ezek hiányát jelenti, vagyis a dogmák (néhai vallási vezetõk szubjektumai) felsõbbrendûvé emelését a nyilvánvaló képtelenségük és lehetetlenségük ellenére.
A kérdésben jelzett aspektusok a hit tudati irányultságát próbálják különválasztani. Erre C. G. Jung is tett kísérletet egyik korai írásában Hét prédikáció halottaknak
- Az ember személyiségtudata egyszerre introvertált és extrovertált, de ezek aránya egyénenként eltérõk.
- Az emberek egy része hajlamos mások gondolatait magáénak érezni, míg mások kétkedõek, mondhatni hitetlenek.
- Az általad gyakorolni kívánt vallás térítõvallás.
- A térítõk nem feltétlenül hívõk (külsõ tulajdonságjel, érdekeik szerint), de a hívõk feltétlenül térítõk (belsõ késztetés, csordaszellem).