Nézd meg az amerikai embert. Milyen büszke arra, hogy újvilági... Nem számít, hogy pl. neve alapján olasz, vagy francia, nem jelent semmit, hogy genetikai jegyei szerint mondjuk ír, de az sem, ha nem tud írni. Akkor is büszkén vallja magát amerikainak. Az egy közösség. Mint a család, csak ez nagyobb. De a családját mindenáron meg akarja védelmezni az ember, s éppígy a nemzetét is. Feltéve, hogy meghagyják, nem pedig tiltják nemzeti identitását, ahogy nálunk. De hozhatnánk példát a többi néprõl is, akik büszkék származásukra és nem élnek vissza azzal, hogy mindenhol "üldözött" náció, kik világszerte állandó rettegésben kénytelenek tengetni sanyarú napjaik. Persze hogyan is lehetne elviselni olyan etnikumot, amelynek nincs, vagy csak mondvacsinált a hazája, egyenesen hazátlan, s ennélfogva vándornép? Milyen érdekes, hogy azokon a területeken, ahonnan a magyarság a hivatalos történelem szerint idejött -de beszélhetnénk akár a berberek népcsoportjairól is-, nem nevezte soha senki õket hazátlan népeknek. Valahonnan valahová tartottak. Volt elõéletük és volt jövõképük. Nem mondható el ugyanez arról a feltehetõen tíz szétszéledt törzsrõl, melyeknek egyik megkerült ága a cigányság.
Informatika és tudomány
