Múltbeli tetteink és aktuális sorsunk között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítõdés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjon, amíg cselekedeteivel meg nem oldja, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerûségnek. Ezért valamennyi tettünk, sõt minden gondolatunk halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat ugyanis kiegyenlítõdésre vár.
A karma törvénye azt követeli az embertõl, hogy sorsáért viselje a teljes felelõsséget. Érthetõ az a széleskörû háritás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: fáradsággal összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tûnõ elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelõsségtõl, s a bûnösséget a társadalomra, a betegséget keltõ anyagokra, vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük õket - mert ha összedõlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük.
Ezek a mai modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak - azt pedig hogy a gyakorlatban csõdöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen leplezi . Ha viszont az ember õszinte kezd lenni önmagával, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhetõ fel, ha mindazért ami történik vele, amit átél, maga vállalja a teljes felelõsséget. A felelõsség elválaszthatatlan a dolgok értelmétõl - kölcsönösen feltételezik egymást.
A halál és az élet, akárcsak az éjszaka-nappal állandó váltakozása természetes folyamat. Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk egy új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll elöttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk. Másrészrõl viszont az új nap történéseit szükségképpen meghatározza az, amit az elõzõ napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi idõben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentõs adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot; bár a nap önmagában korlátlan lehetõségeket hordoz.
Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetõségekben is gazdag.
Minden új élet új esély, amely lehetõségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisithetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szõnünk, amit addig szõttünk. Hogy hogyan, az már saját tudati fejlettségünkön múlik.