Van a KRESZT mindig pontosan betartó, óvatos sofõr, a.k.a. Mazsola;
a padlógázas, agresszív, laza ön- és közveszélyes autós;
a kezdõ, rendszerint bizalmatlan (újreg :-)))) ) vezetõ, aki még sokat hibázik;
és aki azt hiszi, hogy az ügyvédje felmenti a fizika törvényei alól is.
Eddig érthetõ Bonyolítsunk:
Egy szép szürke könyvben olvastam, hogy a vezetõt nem lehet egy kategóriába sorolni. Lehet, hogy valaki egy nap félénk, bizalmatlan, míg másnap, kicsit feszültebb idegállapotban versengõvé, vagy agresszívvá, büntetõvé válik. Az is lehet, hogy a kezdõ nem bizalmatlankodik, mert mellette ül az apja, aki biztatja, vagy a barátnõje, aki elõtt nem szeretne leégni olyan snassz dolgokkal, mint biztonsági öv, elsõbbségadás...Az meg végképp rossz mentalitrás, amikor az engem veszélyhelyzetbe sodró jármûvet jól megnézem magamnak, megjegyzem a rendszámát, és legközelebb jól pofonvágom (tudok rá példát). Lehet, hogy nem is õ vezette az autót, vagy épp õ volt, de a terhes feleségét vitte a kórházba, pillanatnyi rosszullét kapta el, vagy még kismillió oka van annak, hogy veszélybe kerültem - beleértve az én figyelmetlenségemet is.
Vezetni nem jobb lábbal kell. Nem is ököllel. Ésszel.