Egy õrült, részeges álom volt, sõt több annál. Maga volt az igazság, egy elnyomott emlék melyet Andersonék löttye hozott a felszínre. Ott voltam, testen kívüli szemlélõként. Ez volt az éjszaka mikor Alice és én megérkeztünk Bright Falls-ba, az az este mikor õ eltûnt. Lehetõséget kaptam, hogy kiderítsem mi történt. Emlékszem meglepõdtem, mikor megláttam a sötét kunyhót. Alice sose kapcsolta volna le a lámpákat. Emlékszem, mintha az elmosódott alakját láttam volna a víz alatt, alámerülni a sötétségbe. Ahogy utána vetettem magam, az volt az utolsó homályos emlékem arról az estérõl. Azután már csak arra emlékszem, ahogy felébredek az összetört autó kormánya mögött és megtalálom a kézirat elsõ lapjait. A kiesett emlékeken túl nem volt semmi. Követnem kellett a múltbéli énem nyomait, hogy kiderüljön mi történt aznap este.
Nem találtam meg õt abban a sötétben. Csakis azt hihettem, hogy a vízbe fulladt. Jagger elkapta Alice-t és így engem is. Könnyû préda voltam. ... "Nézd csak a ház ablakát. Csak nincs odafent valaki!?" ... "Talán nem is fulladt meg. Talán odabent van." ... "Igen" ... A Sötét Erõ megérintett. Ez a nõ belemélyesztette a körmeit az agyamba és felhasznált engem, akár egy bábot. ... "Itt kell lennie valahol. Talán odafent van, a dolgozó szobában?" ... "Igen! Ott van fent. Bocsánatot kérhetsz tõle. Együtt nevettek majd és késõbb elfelejtitek az egészet." ... "Dehogy van itt. Bolond vagy, hogy elhitted. Nem, õ már halott. Megfulladt." ... "A feleséged halála a te hibád. Bûnös vagy. Õ csupán segíteni akart neked az írásban. Te ölted meg õt!" ... "Sssssh. Van még remény. Cauldron Lake egy különleges hely. Itt hatalmadban áll megváltoztatni dolgokat. Õ azt akarta, hogy írj. Majd én megmondom mit tegyél. Visszaírhatod õt. A történet valóra válik és minden rendbejön újra." ... Alice nála volt és a kézirat volt a váltságdíj.
Informatika és tudomány
