sosem voltak nagy terveim, csak vis koromban. Milliomos leszek és motorral fogok járni, stb. , tizenévesként már nagyjából tudtam, hogy nem én vagyok a mesebeli legkisebb szegénylegény, akinek bejön a tuti. Tízévesen tudtam, hogy ha megnövök, helyijárati buszt fogok vezetni, és veszek magamnak egy Trabantot.
Persze az Élet beleszólt, jött egy lány, aztán a két év depresszió, a nagy ivások, aztán a Boldogság. Most már csak azon küzdök, hogy a mostani állapotnál sose legyen rosszabb.