Nem, az én világomat úgy hívják valóság (bár a mátrix óta vannak kétségeim;)))
És az én bolondságomat úgy hívják felnõttség (ez oldalról meg másnak vannak kétségei;)
Ha te azt képzeled, hogy egy apa képes más gyermekek lemészárolására, anélkül hogy legalább egy "de" elhagyja a száját, meg összeráncolja a homlokát amikor erre parancsot kap, akkor te élsz egy elég furcsa világban, bár szerintem csak még neked sem volt gyereked.
Ha már volt legalább macskád, kutyát akit szerettél, akkor többet nem leszel képes flegma pofával bevonulni száz harcos skinheddel a hátad mögött egy sintértelepre aztán saját kezûleg lemészárólni õket.
Ehhez képest egy gyerek meg ezerszer erõsebb érzelmi kötõdést jelent és pláne nem leszel képes ilyet csinálni, ha elvileg a saját családodat véded, mert akkor még inkább átérzed az azokat fenyegetõ veszélyt, és rögtön ezt fogod látni a másik gyerekében is.
Szóval hogy egy másik sokkal mélyértelmûbb filmbõl idézzek: "Ilyet egyszerûen nem tesz az ember!"
Ja és mégegyszer, attól, hogy egyik gengszter kicsinálja a másikat, még nem lesz jó!
Lucas az elõször elkészült 3 rész szinte végtelen univerzumát, egy belterjes családi drámává züllesztette, olyan brazil szappan opera, vagy a Barátok között stílusában, csak ott legalább több szereplõ van, amellet persze hogy a karakterek is reálisabbak.