Valszeg a rögeszméimnek köszönhetem, hogy nem szoktam álltalában nevetni azon, ha egy ember nem tud vmit, nem ért vmihez. Senki sem ért mindenhez....Éretlen hozzáállásnak tartom ilyesmin nevetni, vagy inkább antibölcsességnek. (Juj, de szépen összeraktam ezt a szót...)
Gátlások meg mindenkiben vannak. Fogadnék, hogy neked is vannak szép számmal. Egyébként ez is jó kérdés, hogy mi a komplexus. Nekem zömében nem magamtól kialakult "hülyeségeim" vannak, hanem negatív tapasztalatokon alapuló véleményem, visszahúzódásom, bizonyos szintû "fontos az õszinteség" mániám...stb. Nem vagyok tökéletes, engem nem zavar. Fõleg, hogy más sem az.
Nézd leírhatnám, mi honnan, milyen tapasztalatokból fakad pl. az, hogy sokra becsülöm az õszinteséget onnan, hogy a volt párom sportot ûzött abból, hogy a képembe hazudjon és baromira rosszul esett...stb. Minden ilyesminek megvannak nálam a tapasztalati tényezõi, de nem akarok senkit untatni velük. Nem blindbõl írtam, hogy ismerem magam és szerintem baromira nincs szügségem pszichiáterre....Én kicsit régebb óta ismerem magam egy "szakembernél".
Együtt élek magammal 36 éve. Most tessék mosolyogni!