Elõre is elnézést a rizsa miatt, ki kellett írnom magamból. :D
Az új album lágy, kevésbé alapoz loopokra és sample-ökre. a 70-es évek hangzását hozza vissza és vegyíti minimális electroval. Szerintem zseniális lett, fõleg a 'Give Life Back To Music'. Valahogy nagyon eltalálták a funky és a talkboxos vokál arányát. Remek nyitótrackje az albumnak. Teljes fülgazmus. Indokolatlan fejrázásba is csettintgetésbe kezdtem mikor elõször hallottam. Nálam az abszolút gyõztes az albumon.
A Contact zárja az albumot, ami szintén remek lett. A NASA-tól kaptak hangokat a holdraszállásról, azaz eredeti hangfelvételek mennek alatta. Az alapja a The Sherbs - We Ride Tonight c. szám, õk is játszották fel az instrumentális elemeket.
Maga az album más mint az eddigi Daft Punk, amiért szerintem sokan fognak hörögni, annak ellenére, hogy ez szinte minden lemezeikre elmondható. Tetszik a szellemisége az albumnak: Tisztelgés a disco/funk/yacht rock hõskora elõtt, ami megalapozta Guy-Man és Thomas zenei érdeklõdését. Nile Rodgers remek kollaborátor volt, a gitárjátéka egy messzirõl felismerhetõ brand, és sokat tett a funk-atmoszférához. Egy-két esetben úgy éreztem, hogy a kollaborátorok túl nagy szerephez jutottak ezen a korongon ami akaratlanul háttérbe nyomta a Daft Punkot. És amúgy lehet hogy lesz remixalbum (megszellõztették a srácok egy rádióinterjúban, de ez náluk nem sokat jelent). Reménykedem. :)
Remek lett az album, az eddigi legnagyobb stílus-szédelgés az eddig stúdióalbumok közt, de ebben is jól teljesítettek. A három hónapos intenzív felkészítõ-marketingtábor elérte célját, nem számítottam se többre se kevesebbre. Ez is a rojtosra hallgatott, idõtálló és megunhatatlan lemez mint az eddigiek.
Informatika és tudomány
