A Daft Punkot úgy felfogni, mint egy statikus zsáner mûvelõit azért elég merész. Ne felejtsük el, hogy õk folyamatosan kísérleteznek a mûfajokkal. Minden albumnak nagy a stílusdinamikája, ennél megpróbálták kicsit beszûkíteni ezt. Tisztelik ezt a zenei érát, ez egy tribute. Ennyi.
"Tul sok a nyalas enek, nekem ez nem Daft Punk."
A Discovery-n (a közízlés szerint legjobbnak titulált DP-korongon) található olyan dalok, amelyek nem sample-ként vagy loopként használnak szöveget mind ilyenek voltak. Képzeld el a Something about us, a Digital Love, Face to Face szövegeit a vocoder nélkül.
Szerintem is lehetett volna kicsit több instrumentális dal, esetleg karcosabb hangzással, mint a Homework-ön, de annyira nem illett volna bele ebbe az arculatba. De a Human After All-t is szidták a kritikusok, mert eltûnt a Dicovery harsánysága és életvidámsága. A Homework után a Discovery is túl selymes volt. Nem aggódom, a következõ stúdiólemezen szerintem megint visszatérnek ezek a stílusjegyek. Vagy akár a RAM-remix albumon, ha megvalósul.
Informatika és tudomány
