A qubitek induló állapotát illetõen nem csak bináris 1 és 0 tárolására képesek, hanem egyfajta szuperpozícióban is tarthatóak a két állapot között. Ahogy a qubitek száma nõ, úgy növekszik a különbözõ állapotok száma, amelyeket megtestesíthetnek az összekapcsolt kvantum bitek. Két qubit 4 különbözõ állapotra képes, amelyeket szimultán fel lehet dolgozni, míg három qubit már 8-ra, és így tovább, exponenciálisan növekvõen. Így egy gép, amely csak 10 qubitet tartalmaz, már 1024 mûveletre képes szimultán, mintha egy hatalmas párhuzamosan feldolgozó egység lenne. Egy 40-qubites 1 trillió mûveletre, sõt, egy 100-qubites rendszer már szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiségû, egyidejû mûvelet végrehajtására képes.
Ez a hatalmas teljesítmény például triviálissá tenne olyan számításokat, mint például a prímszámok faktoriálisának keresése, amely a mai leggyorsabb számítógépet is elég rendesen megdolgoztatja. Példaként Tsai a következõt hozta fel. Vegyünk egy 256 bites bináris számot, és Shor algoritmussal próbáljuk meg kiszámítani a faktoriálisát. Ez a feladat az IBM Blue Gene szuperszámítógépének 10 millió évébe kerülne, míg egy kvantum számítógépnek mindössze 10 másodpercre van szüksége a számítás elvégzéséhez.