Amit szeretnék, az jelen körülmények között sajnos nem lenne mûködõképes.
Õ a biztos rosszat "választotta", mert azt már ismeri. A döntését én végülis megértem...de emberek vagyunk ugye, és még mindig ott van a levegõben az, hogy õ igazából nem ezt szeretné, ahogy nyilván én sem.
De most ezt kellett tennie, elsõsorban a gyerekek érdekében, és ez viszont egy olyan belsõ tulajdonság, ami becsülendõ, még akkor is, ha fájdalommal jár. Nehéz ügy, nagyon nehéz. A férje egyébként tud mindenrõl, ami ugye szintén kétélû dolog. Az egyik oldalon ott van az, hogy a lány õszinte, és nem akar titokban két vasat tartani a tûzbe. Ez pozitívum.
A másik oldalon pedig a férje -éppen emiatt- iszonyatosan féltékeny, és ez elsõsorban a lányon csapódik le. Már kétszer beszéltem a férjével telefonon illetve MSN-en, de eddig sikerült viszonylag intelligensen kezelni a helyzetet, még ha fájdalmas és érzékeny témáról is volt szó. Az is biztos, hogy ha mi ketten találkoznánk, annak nagyon csúnya vége lenne, mivel alapvetõen én is elég erõszakos természetû vagyok, és az alapján, amit eddig tudok róla, õ is, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Viccesen nézne ki, ha két 30 körüli faszi kiverné egymásból a szart egy ilyen ügy miatt. Ez 15 évesen még belefér, de 30 magasságában...
De sikerült eljutni oda, hogy õ is megért engem, és én is megértem õt valamennyire. És ha a sérelmeinket vizsgáljuk, végülis az én sérelmeim legalább annyira jogosak, mint az övéi.