Marija Sarapova jó egy héttel ezelõtt élete második Grand Slam-gyõzelmét aratta, de a New York-i sikernek a szakmai elismerés mellett dollártízmilliókban mérhetõ hozadéka is van. Az orosz lány 19 éves korában abba is hagyhatná a teniszt…
Rendkívül csinos, de emellett jól is teniszezik – és nagy céljai vannak
Biztosan emlékeznek még Anna Kurnyikovára. Csinos, szõke, orosz lány, aki 1997-ben még tinédzserként robbant be a tenisz világába egy wimbledoni elõdöntõvel.
Nyert néhány mecscset, Floridába költözött, randevúzott az ott játszó orosz hokiválogatott elsõ két sorával, magazinok címlapjára került, milliós reklámszerzõdéseket kötött, majd – immár többszörös milliomosként – szép lassan kikopott a sportból anélkül, hogy egyesben WTA-tornát nyert volna.
Öt évvel Kurnyikova „tündöklése” után Marija Sarapova is ugyanezen az úton halad, persze lényeges különbséggel.
Õ is csinos, szõke és orosz, õ ugyancsak gimnazista korában aratta elsõ nagy sikerét, szintén Wimbledonban – ám meg is nyerte a tornát. Florida ugyancsak megvolt, ám az orosz hokisokat kihagyta, ellenben évek óta sikert sikerre halmoz, és egyelõre esze ágában sincs kikopni a sportból. S mivel a játék sokkal jobban megy neki, mint elõdjének, lassan megelõzi a címlapfotók és a reklámszerzõdések tekintetében is.
Míg Kurnyikovának soha többé nem sikerült megismételnie All England Clubbeli sikerét, Sarapova még elsõ Grand Slam-gyõzelmének évében megnyerte a WTA-világbajnokságot is – 17 esztendõsen. 2004-ben õ kereste a legtöbb pénzt a mezõnyben, 2005-ben három nagy versenyen is elõdöntõs volt, és összesen hét héten át vezette a világranglistát is, szorgosan gyûjtögetve közben a tornagyõzelmeket.
Az újabb Grand Slam-diadalra azonban egészen az idei US Openig kellett várnia, de nem bánja – mondhatni a legjobbkor, a legjobb helyen nyert. Addigra ugyanis – akárcsak Kurnyikovának – sikerült az Egyesült Államokban is megalapoznia a hírnevét, így már a torna elõtt is õ folyt a csapból. Több cég építette fel Sarapovára reklámkampányát, õ pedig nemcsak játékával, hanem Audrey Hepburnt idézõ teniszruhájával, valamint Andy Roddickkal ápolt barátságával is gondoskodott róla, hogy folyamatosan témát szolgáltasson a sajtónak a US Open két hete alatt. Természetesen a figyelem fenntartása szempontjából nem ártott, hogy két hétig versenyben volt, de Sarapova sztársága mellett – a napi hatórányi edzésnek hála – teniszezni is nagyon tud: remekül üt az alapvonalról, adogatásai kemények és veszedelmesek, és õ az egyik legnagyobb küzdõ a mezõnyben.
A nyilvánvaló értéket pedig felismerték a támogatók is. Az orosz szépség nagyjából évi 20 millió dollárt kap szponzoraitól, további 25 millióért pedig vállalta, hogy élete végéig Prince ütõvel teniszezik. Emellett a Land Rovertõl terepjárót kap, a Motorolától „céges mobilt”, a Gatorade „itatja”, a Nike pedig öltözteti – és ez még messze nem minden. 2005-ben õ volt a legjobban keresõ nõi sportoló, és állítólag jövedelmének 90 százaléka szponzori szerzõdésekbõl származik. De nem bánja.
„Soha nem elég, nincs határa annak, mennyit kereshetek” – mondta egyszer, de késõbb finomított az álláspontján, mondván, minél több pénze van, annál többet fordíthat jótékony célra.
Ehhez azonban nem árt sikeresnek maradnia: szerzõdéseiben dollármilliók függnek attól, hogyan szerepel. Õ pedig tisztában van ezzel, és nem szórja a pénzt.
„Nehéz megkeresni, de könnyû elveszíteni – érvel. – Soha nem tudhatjuk, mi történik. Elég egy sérülés, és vége.”
Persze ne gondoljuk, hogy az említett dollármilliók mind Sarapova zsebébe vándorolnak. Ott van például az ügynöke, Max Eisenbud, aki 11 éves kora óta egyengeti az orosz lány útját.
„Az elsõ években nem írtunk alá semmilyen szerzõdést. Tudtuk, hogy valami nagy dolog van készülõben, és nem akartuk elkötelezni magunkat” – árulta el a menedzser a nyerõ taktikát. Valóban: mire Sarapova 16 éves lett, már 500 ezer dollárjába került Eisenbud ügynökségének, de a befektetés azóta kamatostul megtérült.
És ott van az orosz lány édesapja is, aki még hétesztendõsen költözött lányával az Egyesült Államokba – Martina Navratilova tanácsára. A kislányt két évig nem vették fel Nick Bollettieri híres teniszakadémiájára (ahol Andre Agassi vagy Pete Sampras is tanult), mondván, még túl fiatal. Nehéz idõk voltak ezek, nem is szívesen beszél róluk a család.
„Csak túléltük” – foglalja össze kifejezõen Jurij Sarapov, aki – legalábbis más szigorú teniszapukákhoz képest – nem tartja rövid pórázon a lányát.
„De mindketten tudjuk, hogy azért rajtam tartja a szemét” – így Sarapova. A kérdés csak az, hogy ha Marija úgy dönt, önállósodna, Sarapov elengedi-e a kezét. Ez az idõ ugyanis már nincs olyan messze.
„Rengeteg más dolog érdekel, még ha egyelõre a tenisszel is foglalkozom, hiszen azzal keresem a kenyerem. De nem ez tölti ki az életem, vannak napok, amikor labdát sem akarok látni” – mondja Sarapova sokat sejtetõen. Vagy ahogyan egyik korábbi edzõje, Robert Lansdorp fogalmazott: „Nem hiszem, hogy huszonnyolc éves korában teniszezni fog.”