Valaki mentsen meg, hogy felismeri agyam rekeszeiben eltárolt homályos emlékfoltokból a következõ filmnek a címét:
Volt a "bajkeverõk" világa, ahova úgy lehetett eljutni, hogy az ágyat mint egy ajtót felnyitva átmentek alatta a "lambérián, vagy a sima padlón" azokhoz az élõlényekhez akik azzal foglalkoztak, hogy összekenjék a testvéreket fogkrémmel [-ez egy a sok közül] (így a gyerekek azt hitték, hogy a másik testvér csinálta ezt vele), a lényeg: viszálykeltés volt a cél. Az örök klasszikus mikor egy kislány sírva azt ecseteli az apukájának, hogy nem õ volt (és tényleg nem, mert a "manók" tették vele) de az apuka szentül hiszi, hogy nem így van. Volt egy fõludas, aki megismerkedett egy ember gyerekkel akivel "jó barátok" lettek. A "bajkeverõ manó" egy ideig feljött érte és együtt mentek bosszantani a jónépet, majd egy napon valamiért nem jött. Mivel érdemes ezt megemlíteni: az átjárót csak a manók tudták megnyitni, a hétköznapi ember nem. De mivel az embergyerek már olyan sokat volt ezzel a manóval, hogy õ maga megunva a várakozást kipróbálta nyitni az átjárót, persze sikerrel...