lehet hogy én rosszul használom a fogalmakat... nálam a casual szabadidõs, alkalmi játékos, azaz aki nem rendszeresen minden nap sok-sok órát tud eltölteni egy játékkal... normál esetben a felnõtt korúak ilyenek, munka után, vagy hétvégén egy-egy órát játszanak...
ez nem a játékot minõsíti, hogy akkor az csak valami nagyon egyszerû, és nagyon primitív lehet
pl. minek nevezzük azt az 40-50 között levõ ürgét aki napközben egy irodában mérnöki munkát végez, otthon pedig van neki 3 gyerkõce akikkel szintén foglalkozni kell... nincs napi 6 órája játszani akármivel is, viszont ennek ellenére kell neki valami rugalmas kikapcsolódás, egy héten egy-két óra lazítás.. ha most az illetõt pont a legkomolyabb repülõgépszimulátorok kötik le, mert ez iránt érdeklõdik akkor õ most minek számít? a játékra fordított idõ szerint nekem ez a casual... a játék típus ennek ellenére a mainstream megfogalmazás szerint aligha casual... viszont õ nem is vérpisti progamer, azzal szemben a 15 éves kiskölyökkel szemben aki meg ahogy hazaér a suliból délután 2-tõl hajnali 3 ig nyomat valamit orrvérzésig és ez jelenti neki az életet (nem tudom most mit szoktak nyomatni, régen a quake volt, utánna a cs, biztos most is vannak ehhez hasonlók, talán a wow-szerûségek)
szóval a fogalmakat rendbe kell rakni
én az elõbbi példához hasonlatos vagyok, kevés idõm van játszani, de azt (épp ezért) tartalmasan szeretem kitölteni, valami érdekes, stimuláló, sokszínû játékkal, azaz semmiképp se egy gamepadon elforditom a kiskart jobbra/balra és egy színes négyzet ennek megfelelõen jobbra/balra mozog, és minél többször tudom a négyzetet ide oda vinni, annál több pontom lesz. Helyette masszív háború szimulátorokat akarok, ahol atomkomolyan kell technológiai rendszereket kezelni, stratégiai bevetéseket megtervezni, gazdasági szimulátort, ahol minden részletre kiterjedõen ki lehet próbálni dolgokat a valós életbõl stb.