Remélem, nem kell bemutatnom egyik hatalmas kedvenc együttesemet...
Én a Special Casest hallottam tõlük elõször, aztán megszereztem a Mezzanine albumot, majd a 100th Window-t, aztán a fennmaradó 2 (3, ha az OST-albumot is számoljuk) albumot is.
Haladjunk idõrendi sorrendben:
Blue Lines (1991): Számomra döbbenet volt, hogy a Mezzanine elõtt is már miket tudtak. Eszméletlenül megelõzi a korát például a Daydreaming, a Safe From Harm és az Unfinished Sympathy. Nagyon jó még a Lately, a Be Thankful for What You've Got és a Hymn of the Big Wheel is. Összességében nagyon jó album.
Protection (1995): Karmacoma, Three, Eurochild, Heat Miser. Ezek tetszenek az albumról, közülük a Karmacoma a legjobb szerintem (talán azért, mert az hasonlít legjobban a Mezzanine-on található számokhoz...), a Protection sosem tetszett valahogy...
A Mezzanine (1998) számomra talán Best Album ever, arról csak a két Exchange-et meg a Teardropot nem hallgatom, a többi mestermû. Nincs értelme többet mondani róla, hallani kell...
100th Window (2003): Eleinte nem nagyon tetszett róla más szám a Special Cases-en kívül, mert túlságosan Mezzanine-t vártam tõle, de aztán végre észrevettem, mennyire zseniálisak rajta a számok, szinte kivétel nélkül. Name Taken, Antistar, Everywhen, A Prayer for England, What Your Soul Sings, Small Time Shot Away és természetesen a Butterfly Caught.
Danny the Dog (2004): Ez már kicsit nehezebb dolog, igazából önálló számként értékelni csak öt számot lehet (legalábbis én annyit tudtam): Polaroid Girl, One Thought at a Time, Two Rocks and a Cup of Water, Simple Rules, I Am Home. Ezek viszont nagyon jók.
Ha csak egy számot kéne mondani tõlük, akkor talán az Angel lenne az, de már itt se tudok dönteni, hogy ne inkább a Risingsont mondjam. Vagy az Inertia Creepst. Vagy az Antistart. Vagy a... :-)) Zseniálisak, na.
Remélem, van itt még olyan, aki hasonlóképpen érez...