Az elõbb ateistának neveztem magam. Ez igaz. Nem hiszek istenben. Nem hiszek az emberképû, minden kis bûnért megbüntetõ, kicsinyes Istenben. De hiszek valamiféle hatalmas entitásban/lényben, amelyet nem érthetünk fel. Csak olyan szinten foghatjuk fel Istent, mint ahogy a hangyák fogják fel az embert, aki elmegy felettük.
Egy filmben volt. Nem pont istenre vonatkozik, de a téma hasonló.
- De ha ennyire magasan áll felettünk akor mért nem közli velünk?
- Látja azt a csótányt? Felette ál! Próbálja közölni vele!
Talán tényleg õ alkotta a világot, de nem szavakkal, vagy hét nap alatt, hanem úgy hogy a világ mögötte mozgatta a szálakat.
Sztem halálunk után nem biztos hogy találkozunk istennel, ha létezik, mert õ ezen az egész lélekvéndorlós, aztrális, mentális stb síkon felül áll.
Jézus fogalmazta meg jól. "Isten bennetek van és körülöttetek! Nem fából és kõbõl épült tempomokban, hanem körülöttetek. Törd szét a követ, hasítsd szét a fát, és én ott leszek..." - Persze hogy az egyháznaknak nem tetszik ez a rész, hisz ha Isten minenütt ott van akkor minek a templom?
Sok keleti filozófus szerint, is az isteni lény nem egy meghatározott személy, hanem áthatja a világot, maga az energia, ami összetartja az univerzumot. Érdekes egybeesés nem?