Ma délután az m2-ön egy nagyon érdekes müsor ment. A zenén túl. Brahms életmüvén vezetett végig Vásáry Tamás és zenekara. (Blackgamer, már megint elökerült az a bizonyos Magyar tánc :)....)A darabokhoz mindig volt egy-két gondolata. Sok mindenre rámutatott, rávezetett, sok mindent megmagyarázott. Nagyon érdekes volt az elmélkedésre az elöadó-zeneszerzö viszonyáról is. A felmerülö kérdés az volt, hogy elöadóként mennyire kövessük az alkototót és alkotásáról való elképzelését. Az volt a véleménye, hogy egy elöadó nem rejtheti el magát, kénytelen saját énjét is a darabba adni. Szerintem teljesen igaza van. Lehet, hogy sértés a mestereknek, amit én müvelek, de én például nyugodt szívvel játszok piano-t, forte helyett, ha éppen az az érzés jön. Szerintem ez így van helyén, mert az elöadás nem arról szól, hogy megtanulod a darabot, hanem, hogy a darab által adsz magadból valamit a közönségednek.