Hát bevallom enyhén megdöbbentett ez a kis eszmefuttatásod. Elõször, amikor írtál ide, azt hittem, hogy abba a kategóriába tartozol, akinek kicsit megtetszik egy komolyzenei szám és ezt világgá akarja kürtölni, miközben semmit nem ért az egész filozófiából, a zene igazi mélységébõl. Itt az idõ, hogy bocsánatot kérjek ezért a kósza gondolatért.
A komolyzene tényleg valóban más. Nem lehet keretekbe foglalni, a hatásáról pontosan írni. Új jelentést ad a zenei katarzis fogalmának. Ez a dimenzió teljesen érzéketlen -persze van kivétel- a pénzzel szemben. Ritka ez a mai világban.
Az egész annyi mindenrõl szól. Nehéz ezt megmagyarázni, de amikor egy koncerten vagyok és 50 Zenészbõl Zene árad, felém és rajtam keresztül, sõt általam...
6-7 éves korom óta aktívan része az életemnek a komolyzene, de ebbõl halálomig már nem növök ki :)
Ez a "pop-dolog" nagyon nem az én világom, talán fél évig volt ilyen idõszakom, de szégyellem már :)
"Könnyûfélékbõl" igyekszem igényesen válogatni, amiben találok valami mondanivalót, vagy sajátos motívumvilágot, egy érdekes gondolatgyûjteményt.
16-18 évesen megáll a fejlõdés? Nem gondolom. Én magamon látom, hogy egyre tágul a látóterem és mindig új korszakot, stílust tudok befogadni a komolyzenén belül. Talán pontosabb az, hogy ez a korszak még olyan, hogy jöhet egy nagy ugrás, fejlõdés.
Ha valaki igazán bele tud kerülni ebbe a világba, akkor rájön, hogy nem is érdemes a mai könnyûzenével próbálkozni, kivéve, ha valami igazán kiérdemli.
A jazz. Két éve még én is nagyon idegenkedtem tõle, de egy zeneszerzõn keresztül valahogy ebbe a szférába is belekóstolhattam. Itt is kinyíltak a kapuk és én egyre jobban szeretem. Ennek is rá kell érezni az ízére. Persze nagyon más világ, mint a komolyzene, de ennek is megvan a varázsa.
A komolyzenéhez "beállítottság" is kell. Ez a "nagy szavak" világa. Itt Mindenrõl és Semmirõl van szó.