Az énekórákat hagyjuk...:) Én még egyetlen iskolát sem láttam ahol komolyan vették volna. Nálunk általános suliban volt utoljára. Én szerettem, mert - állítólag - jól ment, a tanár állandóan nyírt, hogy menjek énekkarba. De hát...izé...kicsit röhejesnek tartottam a nyivákolást. Ma már azt bánom inkább, hogy gyermekkoromban nem kezdtem el zongorán tanulni, ill. nem kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel. Ki tudja hol lennék már...:)
Lényeg az, hogy én még a mai napig is fejlõdök zeneileg... Ugyan a könnyûzene világában tevékenykedem, de rájöttem hogy a két csúcsragadozó a komolyzene ill. a jazz. Mind a kettõ érdekel, csak így munka mellett sajnos kevés idõm van gyakorolni. Ugyan haladok,szépen lassan de már soha nem leszek zongoramûvész... Kár értem...:)