Hogy mehettél el mellette? Elég egyszerûen. Ezt teszi majdnem minden ember és én tényleg sajnálom ezt. Ha tudnák, ismernék.
Gyönyörû a Gnossienne No3.
Ez az egész olyan, hogy mész, mész és mindenhol olyan darabokra bukkansz, hogy nehéz feldolgozni, mennyire jók. És mindig újakat fedezünk föl, és egyre többnek tûnik az ismeretlen rész, és sok nap kell még, szükség van rá, hogy ismerni, tanulni, hallgatni, játszani tudjuk.
És leülsz a zongorához, vagy a székre a koncertteremben, vagy a héven a könyvvel, vagy a festmény elé a kiállításon, vagy éjjel a sötétben, lámpafényhez minddel.