Éjjel, elõkerestem egy halom régi fotóalbumot. Múlt század eleje és közepe.
Néha sóvárgok, bár beszélhetnék Bartókkal, vagy Ravel-vel.
"minden részlet ott hever a halomban
a zenészek ezt õrlik a malomban"
Minden hangjegy része volt a Semminek, öröktõl való. Ezt hívja elõ a mûvész. Miután meghal, a mûvész a Semmi része lesz, egy a zenéjével, de zenéje által, amit újra és újra hangzásra hívnak, így mégis ide is tartozik. A halál után is létezik. Ahogy a világ megsemmisülése után a harangzúgás szekszepilje is.
Informatika és tudomány
