Mindig ez a történet jut eszembe errõl:
Ez a Roshi Hsuan Hua mester vendége volt,
és egy Zen-mester szokásos szerénységével
magát egy második Bodhidharmának nyilvá-
nította, amivel természetesen kivívta Hsuan
Hua mester csodálatát, - meg kell jegyeznünk, hogy ámbár nem a remélt módon.
- Élet és halál - mondta a Roshi - csak üres
szavak, Ne ragaszkodj semmihez, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok !
-Bölcs szavak ! - mondta a Tiszteletreméltó
Hsüan, a Nemes Hua, - meglátszik, mester vagy, tényleg egy második Bodhidharma !
Ezeket mondva, elnézést kért vendégétõl,
mondván hogy ki kell mennie a mellékhelyi-
ségbe.
Egy kis idõ múlva a Tiszteletreméltó Hsuan,
a Nemes Hua, feje fölött kardot forgatva, és
õsi mandzsu csatakiáltásokat hallatva tört rá
kedves vendégére,
aki persze, esze-nálla-nélkül menekült -
de a Tiszteletreméltó Hsuan, a Nemes Hua,
nem hagyta annyiban a dolgot, és hogy tisztázza a helyzetet, a futó Roshi megnyug-
tatására ezt kiáltozta:
- Ne szaladj barátom, csak a fejedet akarom
levágni, beletesszük a Stupánkba ereklye-
ként, hiszen te egy második Bodhidharma vagy !
-Ne szaladj, mert élet és halál csak üres szavak, ne ragaszkodj semmihez, csak engedd, hogy történjenek a dolgok !
De a Roshit semmi sem tudta megállítani
eszeveszett vágtájában, és azt kiáltozta, hogy
még Shakyamuni Buddha sem engedné, hogy
levágják a fejét...