figyelj...akármilyen apuka,testvér,akárkicsoda...törne hazám,életem,szeretteim életére,én lõnek...nem gondolkodnék,mert akkor lehet én halok meg!
a csatamezõn,háborús övezetben nincs idõ gondolkodni,egy rossz mozdulat,egy túl sokáig tartó gondolkozás az életedbe kerül
nem hagynám,hogy a magyar nõket megerõszakolják,aki lehet anyukád,testvéred,barátnõd...ezt nem hagynám!
egy háború nem arról szól,hogy szeressük egymást...az arról szól,hogy az utolsó csepp véredig véded,ami a tiéd,kész!
egyszer beszélgettem egy don-i csata hõsével(IGEN SZEMÉLYESEN)
elõs kérdésem az volt,hogy "tetszett ölni embert?" elõször próbált terelni,de addig erõsködtem még végül kénytelen volt mondani,hogy vagy õ,vagy a szovjet halt volna meg...nem volt választás