Ez a National Geographic-os dokumentumfilm szvsz. tipikus "koncepciós" film. Találtak egy meglepõ elméletet (100 fronton harcoló katonából 2 képes valójában embert ölni), aztán megkeresték azokat a tényeket vagy adatokat, amelyek igazolni látszanak ezt. Viszont meg kell hagyni, profi módon csinálták meg, így az ember könnyen elsiklik az elhangzó - elég durva - csúsztatások felett. Csak néhány ezek közûl:
A történelem folyamán a csatákban a távolsági fegyverek okozták a legnagyobb emberveszteséget (merthogy azoknál nem lép fel a 'fajtárs megölésének tilalma' ösztön) - egyáltalán nem igaz, egészen a puskák elterjedéséig a közelharc volt a fontosabb. Volt néhány kivétel (pl az angol hosszúíj vs. francia lovagok), de a közelharc még itt is mindig elõjött.
Egy porosz lövészalakulat a békeídõben tartott gyakorlaton 100x több célt talált el, mint késõbb a csatamezõn (mert az elõbb említett ösztön arra kényszerítette a katonákat, hogy célozzanak mellé, amikor emberre tüzeltek) - erre sokkal egyszerûbb magyarázat a körülmények vizsgálata. Vajon mikor van több esély a találatra: egy lõtéren, békeidõben vagy a frontvonalban, ahol füst és lárma van, az ellenség mozog, pár méterre haldokló bajtársak üvöltenek a fájdalomtól, és persze lehetséges, hogy pár percen belül maga a lövész is meghal?
A világháborúkban a katonákat nem készítették fel az emberölésre, csak a mai modern spec alakulatok kapnak ilyen kiképzést - a kiképzés már régóta arról szól, hogy a másik lövészárokban nem emberek, hanem Ellenségek vannak, akik megölése nem bûn, hanem feladat. Klasszikus példa a szuronyroham homokzsákok ellen - késõbba a katonának csak a begyakorolt mozdulatsort kell végrehajtani, az már mindegy, hogy egy tárgyba vagy egy ellenséges katonába szúr.
Kb. ilyen szintû a film többi állítása is, elsõre jól hangzik, de ha kicsit jobban belegondolunk, akkor nem állja meg a helyét. Ja, és még mindíg nem tudom, mit csinál az a 98% katona a fronton, aki nem tud az ellenségre lõni, merthogy erre csak kitérõ választ adtak.