Nos, nem arra céloztam, hogy nem kellenek a MP, meg egyébb szórakoztató sorozartok. De, kellenek, én is nézem ezeket, VISZONT kellenek az értelmes sorozatok is (és jóval nagyobb számban).
A probléma ott kezdõdik, hogy folyamatban van az emberi faj elkorcsosulása, és egyre erõsebb a sznobizmus és hype által uralt elbutulás (nyálasodás?). Ha a fiatalok csak MP + DH szintû sorozatokat látnak, akkor úgy tekintik, hogy ez az etalon (márpedig a hype az ilyen sorozatoknál a legerõsebb), és ezt a példát követik (ami rossz).
Nos, mit fog gondolni a világról egy szegény (magyar? akármilyen.) gyerek aki úgy nõl fel, hogy a tv-ben csak ilyen nyálat lát, meg gazdagokat a sznob gondjaikkal (úgy mellesleg néznie KELL, mert másnap ez lesz a suliban az IQ_Lite promik témája, akik úgy mellesleg maguk is ilyen sznobok hasonló gondokkal).
Véleményem szerint éppen ezek azok a sorozatok, amelyeknél ki kellene hangsúlyozni, hogy a világ nem ilyen, akinek ilyen problémái vannak forduljon (orvosához, hóhéréhez bizalommal ) pszihiáterhez ha már barátai sincsenek.
Kitalálták ugyebár nagyokosok a karikázgatást. Talán éppen erre kellene alkalmazni, hogy a gyerekek tudják (mert úgyis megnéznek mindent, karikai ide-oda, csak röhögnek rajta -jogosan-), hogy ez Nyáliwoodi szarság, megnézték és felejtsék is el rögtön. Ez nem nekik való, ez nem az életrõl szól.
De feltehetném neked pölö azt a kérdést is (mint egy másik megszállott sorozatnézõnek), hogy mikor láttál utoljára olyat egy sorozatban, hogy két fõszereplõ összejött, összeházasodtak, boldogan éltek, megbeszélték a problémáikat ahogy azt kell ????
Nos, talán az utolsó ilyen amit láttam az a '79-es Hart to Hart (Robert Wagner és Stefanie Powers-el), azaz volt még egy B5 is :))
Nemtom így világosabb-e amit mint problémát próbálok vázolni