"Ezek után szinte felüdülés volt Frei „mennyiért ölné meg a magyar miniszterelnököt?” Tamás mûsora, amely nem hozta az elõzetesben ígért fröcsögést. Ez annyit tesz, hogy a mûsor nem volt minõsíthetetlenül rossz. Minõsíthetõen rossz volt. Míg a Kultúrház naponta jelentkezõ élõ mûsor, a Dosszié kéthetente és felvételrõl szélesíti a látókört (hogy mennyire, az a Webisztánon is olvasható). Elvárható lenne hát, hogy a készítõk alaposabban utánanézzenek a témának, ami nem azt jelenti, hogy három kontinensen beszélgetünk emberekkel, hanem többek között a megfelelõ háttérmunkát. Ez Freinél kimerült a tudatlan nézõben esetleg kialakult elõítéleteknek való hanyatt fekvéssel, és a kellõen negatív hívószavak – gyilkosság, pedofília, illegális – ismételgetésével.
Hogy a legmeglepõbb negatív jelenségeket összegyûjtse, Frei nagyot markolt a lehetséges témákból, az egyenként is igen különbözõ MMORPG-ket egy kalap alá vette, és melléjük csapta a közösségi site-okat, az erõszakos játékok hatásait és a netes pedofíliát. Az eredmény a felszín kapargatása lett a szokásos freiszolással a dollármilliókról. Mindezt olyan csúsztatásokkal súlyosbította, mint a filmipar és a játékipar forgalmának összehasonlítása (12,5 milliárd vs. 10 milliárd dollár – arról nem szólt a mûsor, hogy az elõbbi összegben a játékkonzolok eladásai is benne foglaltatnak), vagy az hogy a World of Warcraft lényege egymás megölése (holott a szerverek jelentõs része meg sem engedi egy másik játékos karakterének lemészárlását). Szakértõnek pedig sikerült megnyernie többek között annak a játékmagazinnak a fõszerkesztõjét, amelyet túlnyomó többségben kiskorúak olvasnak, ehhez képest az olvasók az egyik lapszám mellé csomagolva megkapták minden idõk egyik legbetegebb, 18 éven felülieknek szóló játékát, a Postal 2-t.
Így annak ellenére, hogy az elõzetesben ígért armageddon szelídebb formában került fõmûsoridõbe, azt kaptuk, amit vártunk. Az egyetlen igazán meglepõ elem Frei, a nyelvújító volt – percenként sulykolta, hogy a virtuális tér nem más, mint „a negyedik dimenzió”, ahol netizenek, netpolgárok, sõt, „digitális bennszülöttek” térülnek le a jó útról.
Végül tehát nem történt katasztrófa, de a tévé nyitása a sajátos közösségi élettel rendelkezõ MMORPG-k felé nem sikerült. A játékosok jogosan húzták fel magukat (a mûsor fórumán is), a Kultúrházról pedig joggal kapcsoltak el. Az esténként nem monitor-, hanem tévéképernyõre gyógyult analóg bennszülöttek pedig nyugodtan sóhajthattak fel: lám, tényleg akkora marhaság ez az internetes játék, mint gondolták. "