"akinek már ütnie kell a gyerekét, annak nem tanácsolnám a ygerekvállalást alapból :)"
Ha a tanácsodat az emberek megfogadnák akkor pár generáció alatt teljesen kihalna az emberiség mert szinte senki se vállalna gyereket :)
Neked vmi extrém idealizált képed van a "jó" szülõrõl a világ nem így mûködik, mindenki eltervezi hogy hogyan fogja nevelni a gyerekét aztán menetközben rájön hogy mégsincs annyi ideje/energiája amennyi kéne, a szerencsén is sok múlik hogy ne keveredjen rossz társaságba stb
A legtöbb szülõ pl csak akkor veszi észre hogy vmi baj van amikor az már megtörtént, a gyerek elkezdett cigizni, trükközött és összetörte magát biciklivel vagy lopott a boltban stb, szinte lehetetlen 18 éven keresztül mindig ott lenni és a legkissebb jelekbõl is olvasva megelõzni a bajt ehhez még hozzájön az is hogy minden egészséges gyerek próbálgatja a határait szal normális hogy idõnként hülyeséget csinál.
Tudom most divat a liberalizmus de sztem ha évezredeken keresztül egy módszer jó volt ahhoz hogy a gyerekekbõl értékes felelõsségteljes felnõtteket neveljünk azon nem kell feltétlenül változtatni.
Persze nem azt mondom hogy minden bizbaszért ütni kell a gyereket, az atyai frásznak pont az a lényege hogy nagyon ritkán (optimális esetben soha) használja a szülõ így súlya van, ha késõbb ér haza a megígértnél az bõven nem ok de ha pl meglátom hogy csavarhúzóval piszkálja a konnektort akkor repül a pofon mert pontosan azt akarom hogy megijedjen és féljen: "konnektor piszkálás=inkább nem csinálom mert nagyon szar lesz nekem", persze utána elmondom hogy miért kapta de nem fogom megkockáztatni hogy csak egy kultúrált elbeszélgetés önmagában esetleg ne legyen elég ahhoz hogy ne próbálkozzon újra...