Melegpite-baszás vagy beszélõ pénisz - ez megy mostanában a pubertásvígjáték-piacon, de legalább egy popcornos zacskóba csempészett fütyinek lennie kell, egyébként még dvd-n sem nézi meg senki. Tudta ezt jól Fonyó Gergely, a Tibor vagyok, de hódítani akarok rendezõje is, ezért nyári moziját telepakolta pár raklapnyi csöccsel, meg seggel, és van pénisz végére kötött cserepes virág, meg méretes aranyszínû mûbráner is. A célcsoport meg röhög.
A történet a tizenhat éves Tibor balatoni szerencsétlenkedését meséli el, a fiú vergõdik Rényiné, a gazdag és unatkozó bankárfeleség és Kata, a nõvé mellesedett gyerekkori barát között, persze végül a tiszta, és korkülönbségektõl mentes szerelmet választja. Azért nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy a végére a Rényinét alakító Gregor Bernadett is leszop egy mellékszereplõt, ahogy azt a mûfaj szigorú szabályai diktálják.
Nincs ezzel semmi baj, hiszen a Tibor vagyok, de hódítani akarok megmarad a mûfaj klasszikus keretei között, nincs germánosan óbégató pénisz, és nem arról szól minden jelenet, hogy biciklivázat, tejszínhabos flakont vagy fikuszt dugnak egy szerencsétlen tinilány nunájába. Nem Hangyák a gatyában, vagy Csajok a csúcson, na.
Kicsit talán el van túlozva a balatoni szálló szociografikus ábrázolása, túl sok a személyzet pattanása, zsíros haja, és félretaposott bakancsa, de biztos azt hitték, hogy ettõl lesz hiteles a film. Pedig nem kell hitelesnek lennie, elég, ha félig pucér nõk rohangálnak benne, és a végén mégis gyõz a szerelem. Konklúzió: tavaszig Gregor Bernadettre veri majd ki minden gimnazista, és akkor még nem is beszéltünk a dvd-kiadásban rejlõ lehetõségekrõl.