Kedvencem az a tipus amelyik majd meghal és látványosan szenved felszállás után míg meg nem kapja az ülõhelyet majd leszállásnál érdekes módon úgy fut mint a nyúl és elsõként száll le a jármûrõl... én is át szoktam adni a helyet de csak annak akin látszik, hogy rászorul és nem megjátsza... Azokat sem igazán értem meg akik a reggeli csúcsforgalomban indulnak el bevásárolni ahelyett, hogy várnának 1-2 órát és szinte üres BKV-n utazhatnának...