1. Határozatlan névelõ nincs; csak határozott névelõ van, a la, mely azonos minden nemben, esetben és számban: domo (ház, egy ház) – la domo (a ház)
[szerkesztés] Fõnevek
2. A fõnévnek -o végzõdése van. Többes szám képzésekor a -j járul hozzá. Csak két esete van: alany- és tárgyeset; ez utóbbit az alanyesetbõl kapjuk az -n végzõdés hozzátoldásával. A többi esetet elöljárókkal fejezzük ki (birtokos eset: de; részes eset: al; eszközhatározó eset: per). Példák:
Mi vidas domon/domojn. – Házat/házakat látok.
3. A melléknév -a-ra végzõdik. Többes szám képzésekor a -j járul hozzá. Csak két esete van: alany- és tárgyeset; ez utóbbit az alanyesetbõl kapjuk az -n végzõdés hozzátoldásával. A többi esetet elöljárókkal fejezzük ki (lásd a fõnévnél). A középfokot a pli szóval, a felsõfokot a plejjel képezzük. A középfoknál az ol kötõszót használjuk. Például:
La taksio estas pli rapida ol la tramo. – A taxi gyorsabb, mint a villamos.
[szerkesztés] Számnevek
4. A számnevek nem ragozhatóak.
* A tõszámnevek: unu, du, tri, kvar, kvin, ses, sep, ok, naŭ, dek; cent; mil; a miliono, miliardo, biliono, triliono fõnévi alakúak. A tízeseket és a százasokat a számnevek egyszerû összetételével képezzük. A fõnévi alakúakat és a hozzáadandó számokat különírjuk, a szorzószámokat egybe. Kettõtõl a számnévhez tartozó dolgokat többes számban használjuk. 2345678 = du milionoj tricent kvardek kvinmil sescent sepdek ok; du homoj (két ember)
* A sorszámnév jelölésére a melléknévi végzõdést (-a) használjuk: Petro venis la unua. (Péter jött elsõnek.)
* A szorzószámnevet az -obl- utóképzõvel képezzük: duobla sumo (kétszeres összeg)
* A törtszámnevet az -on- utóképzõvel képezzük: tri kvaronoj (háromnegyed)
* A gyûjtõszámnevet az -op- utóképzõvel képezzük: triopa alianco (hármas szövetség)
* Az osztószámnevet a po elöljáróval képezzük: po du pomoj (két-két alma)
* Ezenkívül lehet használni fõnévi és határozói számneveket is: dufoje (kétszer)
[szerkesztés] Névmások
5. Névmások (ragozásuk mint a fõneveké)
* Személyes névmások: mi, vi, li/ŝi/ĝi; ni, vi, ili
* Visszaható névmás: si
* Személytelen névmás: oni
* Birtokos névmás: A személyes névmáshoz hozzátesszük a melléknévi -a végzõdést.
A többi névmásokhoz l. A tabellaszavak rendszerét.
[szerkesztés] Igék
6. Az ige nem változik személyek és számok szerint, éppen ezért az alany mindig szükséges a mondatban. Az ige alakjai: a jelen idõ -as végzõdést kap, a múlt idõ -is, a jövõ idõ -os, a feltételes mód -us, a felszólító mód -u, a fõnévi igenév -i végzõdésû. A melléknévi és határozói igenevek cselekvõ jelen ideje -ant-, múlt ideje -int-, jövõ ideje -ont-; szenvedõ jelen ideje -at-, múlt ideje -it-, jövõ ideje -ot- utóképzõt kap. Minden szenvedõ alakot az esti segédige megfelelõ alakjával és a szükséges szenvedõ melléknévi igenévvel képezzük. A szenvedõ szerkezet elöljárója a de. Az ami (szeretni) ragozása:
9. Minden szót úgy olvasunk, ahogy írunk (fonetikus hangjelölés).
[szerkesztés] Hangsúly
10. A hangsúly mindig az utolsó elõtti szótagon van. A hangsúlyos nyílt szótag magánhangzója kissé megnyúlik.
[szerkesztés] Szóösszetételek
11. Az összetett szavakat a szavak egyszerû kombinációjából kapjuk meg (a fõszó a végén áll). A nyelvtani végzõdések is önálló szavaknak tekintendõek. Pl.: skribotablo = skrib+o+tablo
[szerkesztés] Tagadás
12. Nincs kettõs tagadás: ha a mondatban már van tagadószó, a ne elhagyandó.
13. Az irány jelölésére a szavak a tárgyeset végzõdését kapják (lásd 8. pont).
[szerkesztés] Elöljárók
14. Minden elöljárónak határozott és állandó jelentése van, de ha olyan elöljárót kell használnunk, melynek konkrét értelme nem mutatja, hogy melyik a megfelelõ, úgy a je elöljárót használjuk, melynek nincs határozott jelentése. A je elöljáró helyett tárgyesetet is lehet használni, elöljáró nélkül.
15. Az úgynevezett idegen szavak, azaz azok a szavak, amelyeket a legtöbb nyelv közös forrásból vett át, a nemzetközi nyelvben változatlanul használhatók, csak ennek a nyelvnek a helyesírását kapják. A több egygyökû szó helyett helyesebb a fundamentális szót használni, és a többit az utóbbiakból képezni a nemzetközi nyelv szabályai szerint, pl.: hospitalo – malsanulejo (kórház)
[szerkesztés] Egyszerûsítés
16. A fõnév és a névelõ utolsó hangzója elhagyható, és hiányjellel helyettesíthetõ. Ilyenkor a névelõ l hangját az elõtte álló szóhoz olvassuk, pl.: granda dom’, de: grandan domon; Tragedio de l’Homo