A tanácsadás nem abból áll, hogy fellapozzuk a könyvet. Nem. Értelmezni is kellene a szabályokat (plusz ismerni kellene a nyelvtant is). Amikor pedig 2013-ban is 1980-ban kiadott (tehát 35-40 évvel ezelõtt szerkesztett) mûvekre hivatkoznak... Ettõl már csak egy rosszabb hivatkozási alap van: 150-200 évvel ezelõtt élt költõk versei. (Gáldi László írt egy jó könyvet a verselési technikákról. Ha valaki magától nem jött volna rá, hogy miért térnek el annyira a költõk verseikben a "hivatalos" nyelvezettõl, akkor érdemes elolvasnia.)
A tegnapi "tanács":
imádni való
2013. 09. 05.
Melyik a helyes írásmód: imádnivaló vagy imádni való?
Pölcz Ádám válasza:
A javasolt írásmód az „imádni való” (vö. OH. 840. o.).
"Fel lehetne hívni a figyelmet a következõ jelenségre is: Az igenévi bõvítményû határozós összetételek között jellegzetesek a fõnévi igenévi elõtagú és való utótagú szerkezetek: ennivaló, innivaló, csapnivaló, tudnivaló, keresnivaló, égetnivaló, vesztenivaló, fõznivaló, kifogásolnivaló, imádnivaló, mondanivaló. A fõnévi igenévi elõtaggal és a való folyamatos melléknévi igenévi utótaggal szerkesztett szókapcsolatok helyesírását a szófaji érték határozza meg alapvetõen. Ebben az összetételi formában gyakori a szófajváltás, jellegzetes a fõnevesülés. Ha a szerkezet egésze fõnévi értékben szerepel, összetételként egybe kell írni, például: ennivaló, innivaló, elintéznivaló, tudnivaló, olvasnivaló, keresnivaló, vesztenivaló, mondanivaló stb. Nem fõnévi értékben azonban külön kell írni ezeket a szerkezeteket: sütni való hús, szégyellni való eset, olvasni való könyv, elvégezni való feladat stb.
A fõnevesülés következtében ez az összetételi forma produktív. Ugyancsak egybeírandók a melléknevesült jelentésváltozásos formák: csapnivaló (teljesítmény), égetnivaló (kölyök), csodálnivaló (akaraterõ), kötöznivaló (bolond), imádnivaló (kisgyerek) stb. A határozói igenévi bõvítményt tartalmazó összetett szavak ritkábbak: tudvalevõ, mondvacsinált stb."
Közvetlenül elõtte:
"Ha egy igei alaptagú határozós szószerkezethez – akár alkalmi, akár állandósult szókapcsolatról van szó – képzõ járul, a különírást meg kell tartani, hiszen egyetlen képzõnek nincsen összetétel-teremtõ ereje (a fenti hagyományos írásmódú képzett alakok tehát kivételt képeznek): hosszan tartó, gyorsan ölõ, könnybe lábadt, papírba csomagolás, pellengérre állítás, próbára tevés, háttérben mozgó, elõtérbe kerülõ, középpontba állítás, közhírré tétel, külföldre utaztakor. Mindezek alapján megfontolandó, hogy a fenti, jelenleg hagyományos írásmódú alakok rögzítését nem kellene-e a bizottságnak áttekintenie, és esetlegesen felülbírálnia, ahol lehetséges, hiszen az efféle esetek nagy száma nagyon nehézzé teszi a helyesírásukat a gyakorlatban. (Nyilvánvaló, hogy a jelentésváltozásos formák esetében az egybeírást meg kell tartani, a hagyományos írásmódú alakoknál azonban ez már elgondolkodtató.)"
Informatika és tudomány
