M(olnárka) Gy(õzõ)t (ha róla van szó egyáltalán, mert még a végén engem is feljelent) nem ismerem személyesen, de már sokat hallottam legendás elõadásairól. :)
A megoldás az lenne, ha a tudás mellé megfelelõ elõadásmód is társulna. (Álmodik a nyomor. Igaz, most már nyugodtan lehet valaki aggyunktus ötvenévesen is, ha tud oktatni. Mivel eredményeket a többség úgysem produkál, akkor legalább azok maradjanak, akik segíteni tudják az ifjúságot.) Egyik oktatóm is megkérdezte szeminárium után, hogy miért röhögnek a hallgatók annyit az óráján. Amikor pedig elmondtam, hogy azért, mert így beszél: köll, fõd, szeg(ez), veder, tejfel, píz, ez mellett, ama stb. (villanytan volt, de õ szerette volna "feldobni" az órákat, ezért amíg mi szenvedtünk, õ mesedélelõttöt tartott, pedig egy kis csend nem ártott volna, hiszen általában nem végeztünk idõre), halálosan megsértõdött.
Csak azt akarom kinyögni, hogy az ember komolyan elgondolkodik azon, hogy az oktató vajon mennyire van birtokában a legkorszerûbb tudásnak, ha a nyelvi eszközei ennyire szegényesek (esetleg megrekedtek 30-40 évvel ezelõtti szinten); olvasás közben is felmerül a gyanú, hogy ez az évszám nem stimmel, az a forrás más néven került kinyomtatásra (a szerzõ nevét összekeveri máséval), rossz következtetést von le -> megbízhatatlan, keressünk mást (akár embert, akár könyvet).
Amíg valaki nem áll ki a nyilvánosság elé (oktató, újság, blog stb.), addig nyugodtan használhat szinte bármit tájszavak (volt már arra is példa, hogy csak a negyedik szótárban akadtam rá egy szó jelentésére, pedig mindegyik könyv kifejezetten erre a témára specializálta magát), régies szavak (az írók persze bármikor élhetnek az írói szabadságra való hivatkozással:) ), de amikor már közönség elõtt parádézik valaki, akkor csak illene összekapnia magát. (Számomra mindig rendkívül nagy élmény olyan embereket hallgatni, akik szinte nyomdakészen fogalmaznak. Vagy így fórumoznak. Amire én sohasem leszek képes.)
+
Tényleg annyira nehéz lenne észrevenni a különbséget az alábbiak között? (Gyors felsorolás.)
egyetértek - egyet értek, ezenfelül - ezen felül (Vagy már teljesen mindegy? Aki akarja, az úgyis kihámozza a lényeget?)
férfinak, férfiaknak, férfival, férfiakat, férfiasan (az eredeti alak a férfiú, ezért nem "fogadható el" (a sok nyelvész által megengedett) férfinek stb.)