Levelet kaptam. (De ráértem megint ilyen baromságokat írni...)
Felolt
„Andris képzeld mi történt ma velem. Az egyik ****szopó oktató tanár úr ma elõadáson felolvasott egy részt az egyik beadandómból. Azon viccelt, hogy azt írtam felolt. Többször is felolvasta engem meg mindenki kiröhögött. A végén odamnetem hozzá és rákérdeztem hogy mi baja van velem. Szerinte ilyen szóhasználattal nem jutok elõre, merthog hallotta, hogy tudományos karriert akarok csinálni.
Most is csak az ideg miatt írok ilyen szarul, a beadandókat, kiselõadásokat mindig úgy készítem el, hogy többször is átnézem, meg Anita is elovassa. De nem tudom, hogy mit kéne tegyek, hogy megfeleljek ennek a köcsögnek. Pont az õ tárgya a legnehezebb. Szerinted?”
Hol is kezdjem? A legjobb emberhez fordultál: nem tudok helyesen írni :)))
1. Lingvicizmus. Óriási szakirodalma van, hazánkban talán Sándor* a legnagyobb ellenzõje. Nézd, ebben az esetben szerintem te is elismered, hogy felolt a népesség elsöprõ többségénél kiveri a biztosítékot. Van egy Minimum, ami alá nem megyünk. Tudom, ilyenkor jön mindenki a „nagyapám is így beszélt”-féle rigmussal, de ahogy nagyapáink korában mások voltak a tisztálkodási szokások**, úgy a nyelvhasználat is megváltozott. Be kell tagozódni, más út nincs.
2. Ha majd tudományos cikket akarsz írni, szembesülni fogsz azzal, hogy még egy gyenge*** szerkesztõségbõl is visszadobják, ha ilyet írsz: felolt. De a kéne, gyerkõc, vót, fõd stb. szavakra sem fognak rábólintani, mert a többség által elfogadott Minimum alá esnek. (Ennek ellenére a többség így beszél.) Ez a levél is minden, csak nem elfogadható. (Amikor a sokak által istenített Nádasdy még mindig a -ban eltörlésére buzdít - elég bármelyik elõadására bemenni -, amikor már teljesen szétesnek a könyvkészítés folyamatai során alkalmazott módszerek****, akkor már teljesen mindegy. Ezért szokták javasolni évente több alkalommal nyugati nyelvészek a helyesírás (de újabban már a kiejtési szabályok) eltörlését. Maradéktalanul. Erre a nyelvtani szabályokat egyre kevésbé betartó emberek azonnal rátámadnak az urakra. Nagy élvezet ilyenkor a hozzászólásokat olvasni.)
3. Sperma emberek mindenhol vannak; ha már felfigyelt rád, akkor próbálj meg élni ezzel a lehetõséggel (200-250 ember közül általában 15 hallgatóra emlékeznek az oktatók). Oktatód figyelmébe ajánlom az egyetemi mellékhelyiségeket. Egy szó kipellengérezése helyett inkább azt érné el, hogy ne ússzanak ezek a helyiségek vizeletben, ürülékben. Kezdetnek megtenné.
4. Kapásból tudnék legalább 20 olyan egyetemi tanárt mondani, akik csak a munkatársaik gondos ellenõrzéseinek köszönhetik, hogy tökéletes cikkeket, könyveket termelnek.
5. Annyit kellene tenned csak, hogy néha elõvennéd a megfelelõ szakkönyvet (pl. könnyített Osiris), belelapoznál, rákeresnél valamire stb. Elõbb-utóbb csak rádragad valami. Vagy nem. :)
Na, megint hosszan írtam a semmirõl! (Oka van természetesen annak is,hogy miért 20 szerepel húsz helyett stb.)
*Szinte minden cikkét ezzel kezdi, majd félúton vált egyet: a leírásban való hitet pedig eldobja. A hallgatói pedig õt röhögik ki (pl. „föltétel”). De ez hazánkban teljesen megszokott: aki szakmailag nulla + gyenge a stilisztikai készsége = cikket ír állandóan.
**Ez rendkívül rossz példa volt, hiszen a magyarok többsége ma sem mos fogat (60%), sokan cicamosdással is beérik (40%). De a hivatkozási alapjuk nekik is ez: „ha nekik így jó vót...”
***A jobb folyóiratok eleve angolul fogadják csak el a cikkeket. Volt is nagy felháborodás (franciáknál, németeknél), hogy a saját országukban megjelenõ saját folyóirataik az anyanyelvükön írt cikkeket nem fogadják el közlésre. Hát, ez tényleg szopás (hatással volt rám a leveled :), bár én eleve rendkívül mocskosul beszélõ közegben nõttem fel), de ma már világszerte nagy a verseny.
****Ma már nincs (régi felfogásban) lektor, nincs szerkesztõ.