két kategória sztem nem érdemes összehasonlítani. Ryan látványügyileg jó, szinte ott érzi magát az ember, hogy húha ez tényleg ilyen lehetett mikor röpküdnek a golyók a fejem felett. A szakasz és társai pedig fõként a lelkivilágot próbálják bemutatni, mert az oké, hogy milyen érzés ahogy robba körülötted a bomba, suhannak a golyók, de milyen érzés mikor halomra ölöd az emebreket értelmetlenül? stb. lehet a Ryanben is ilyen beszélgetés, de csak felszínes valami, hogy mégis legyen arról is. Ettõl függetlenül lehet, hogy valakit Ryan fog meg jobban, a lényeg, hogy elérjék céljukat (már ha ez az), hogy nincs értelme a háborúnak és erõszaknak.