Egyfelõl ez volt a bevett a XIX.század végétõl, az elsõ világháború után egységesíteni akarták a jelölésrendszert, ebbõl lett az, hogy minden szárazföldi fegyvernek M + szám lett a jelölése, és kapott egy elnevezést (M1 Garand, M1 Bayonett, M1 Stuart, stb.). Csakhogy ez az US ARMY-ra vonatkozik. Az M1 Abrams azért lett M1, mert az 1970-es években az akkori radikális harckocsi-programok (pl. MBT-70) után az XM815 program számtalan újítást hozott (tûzvezetõ számítógép, passzív éjjellátó berendezések, gázturbina, stb.), hogy az XM1-el akarták szimbolizálni, hogy egy új korszak jött el a harckocsik terén (egy kissé fellengzõs, dehát mit vártunk :D).
A légierõt viszont ne keverd ide. Annak a jelölésrendszerének semmi köze a szárazföldi haderõhöz, noha az alá tartozott. Hogy még szebb legyen, a haditengerészet szintén saját jelölésrendszert használt.
1962-ig a betüjelzések az US NAVY, USMC és USCG jelölés így néztek ki:
Feladatkörök:
A - Attack
F - Fighter
H - Helikopter
M - Maritime (tengeri õrjáratozó repülõcsónak (amfíbia))
D - Távirányítású gépek irányításában résztvevõ gép
D - Az US Army "D" változatú gépeinek jelölése
D - Különleges kutató/mentõ változat
D - Különleges radarral szerelt
E - Elektronikus felszerelés
F - "Zászlóshajó" átalakítás
F - Különleges hajtómû/motor
G - Kutató/mentõgép
G - Parti õrségi változat
G - Géppuska/gépágyú eredetileg fegyvertelen gépen.
G - Az US Army "G" változatú gépeinek jelölése
H - Betegszállító vagy betegellátó változat
H - Az US Army "H" változatú gépeinek jelölése
J - Különleges idõjáráskutató felszerelés
J - Az US Army "J" változatú gépeinek jelölése
K - Távirányítású változat
L - Téliesített változat
L - Keresõfénnyel felszerelt változat
M - Rakétafegyverzetû változat
N - Éjjeli vadász változat
N - Minden idõjárási körülmények között használható változat
NA - Nappali vadásszá alakított, eredetileg éjjeli vadász gép
NL - Éjszakai, Téliesített változat
P - Fotófelderítõ változat
Q - Elektronikai zavaró változat
R - Utánpótlást szállító gép
R - Szállítógép változat
S - Tengeralattjáró-elhárító
T - Kétüléses kiképzõ változat
U - "Mindenes" változat (futárgép, postagép, stb.)
W - Különleges keresõ/mentõ változat
W - Légi elõrejelzõ változat (radarhordozó)
Z - Adminisztrációs szállító változat
Így pl. az F4F a Grumman (F) 4. (4) rendszeresített vadászgépe (F) volt. Hogy még szebb legyen, a General Motors által licencgyártott változat FM-1 és FM-2 jelölést kapott (F= Grumman, M = General Motors).
1962-tõl egységesített jelölés lépett életbe, és "nullázták" a számozást, ill. a rendszerben álló gépekkel kezdék a sorszámokat, a jelölések egyébként a légierõs jelölésre hajaztak:
A - Attack: Támadógépek megjelölése az 1920-as évektõl. Ide tartoztak kezdetben a zuhanóbombázók (pl.: Douglas A-24), illetve a könnyû bombázók is (pl.: Douglas A-26).
AC - Attack/Cargo: Tehergépekbõl átalakított (vagy azokból kifejlesztett) támadógépek jelölése, vagyis a "Gunship"-eké, mind az AC-47 vagy AC-130.
B - Bomber: A bombázógépek megjelelölése 1926-tól. A bombázóknál gyakran elfordult a "jelöléskiegészítés", különösen a második VH idején, vagy közvetlenül utána (pl. TB-29: Training Bomber (kiképzõbombázó), EB-47J: Repülõ Parancsnoki Állás, JB-47: Kisérleti Tesztgép, KB-47: légi utántöltésre szánt tesztgép, stb.)
C - Cargo: A tehergépek jelölése.
D - ?: Pilóta nélküli gépek irányításában résztvevõ gépek jelzése 2002 óta.
E - Electronic (Különleges): A speciális feladatkörû, de elsõsorban elektronikai felderítés/kommunikáció/irányítás (pl.: E-3 AWACS) illetve elektronikai harcra szolgáló gépek helölése. Kombinálva is használják, pl. az A-6 elektronikai hadviselésre szánt változatát EA-6-nak nevezik, a C-135-ösbõl kialakított gép EC-135 jelölést kapta.
F - Fighter: A vadászgép megjelölése 1948-tól. A számozás a 'P' jelöléstõl ment tovább, tehát a P-80 helyett let F-80, a sorozat vége az F-111-es lett, azonban 1962-ben egyszerûsítették a számozást, és "elõrõl" kezdték az F-1-tõl kezdõdõen. Eddig két esetben "keverték" az 'A' jelöléssel, az egyik az F/A-18, a másik az F/A-22 (ezt késõbb visszaváltoztatták F-22A-ra). Ez inkább csak játék a szavakkal, hogy ezzel is meggyõzzenek bizonyos embereket/csoportokat, hogy igen, ezek a gépek képesek a földi célok elleni támadásra is. A "vadászgép" jelölés hivatalosan minden gépet megillet, amely levegõ-levegõ fegyverzetett hordoz ill. ilyen feladatkörben alkalmazható.
FB - Fighter-Bomber (vagy FastBomber): Ebbõl csak egyetlen egy akadt, az FB-111, amely az F-111A vadászgépbõl 1965-ben kifejlesztett FB-111 'gyorsbombázó', amely a Convair B-58A 'Hustler' bombázót váltotta.
G - Glider: Vitorlázógép. (a motoros vitorlázógépek, "movitok" is ide tartoznak)
H - Helicopter: Helikopter. Az altípusokat a feladatra utaló prefixxel bõvítik általában (pl. AH-6, OH-6, MH-6 egyaránt a H-6 gépet takarja, csak különféle altipusait).
L - ? ill. Laser: Az "L" hivatalosan a nagy hidegben való üzemeltetésre felkészített gépeket jelöli (pl.: LC-130), de nem hivatalosan használják a lézerfegyverzetû gépekre is, erre eddig egy példa van, az YAL-1A / AL-1A.
K - ?: Tankergép. (pl. KC-135, KC-10, KA-6, stb.)
M - Multi-mission (régebben Missile Carrier): A speciális küldetések gépeit jelzi, pl. MH-60 vagy MC-130. 1976-ig használatban volt rakétahordozó feladatkör megjelölésére.
O - Observer: Megfigyelõ, vagyis a harctéri felderítés a feladata. A célterületen az ellenséges egységek mozgásának megfigyelése, a tüzérségi tûzcsapások eredményének figyelése, stb. A feladata, jelenleg két gép van ilyen feladattal, az OH-58 Kiowa, és az OA-10A Thunderbolt II. A jövõben, illetve a jelenben a pilótanélküli gépek egyértelmûen átveszik ezt a feladatot.
Q - ?: Célgép, vagy célgép-vontató (éles, vagy nem éles gyakorlólövészetekhez), 1997 után a pilóta nélküli, újrafelhasználható robotgépek jelölése.
P - Pursuit (késõbb Patrol): Az 1920-as években ezzel a betüvel jelölték a vadászgépeket, egészen 1948-ig. Az 1960-as években "feltámasztották" a 'P' jelölést, a parti vizek mentén járõrözõ repülõgépek számára (pl.: P-3 Orion).
R - Recon: Felderítõgép. Legtöbbször kombinálva látni, pl. RB-66, az 1960-as évekig az elektronikus felderítésre az ER vagy ERB (Bombázóból átalakított gép) jelzõ volt a leggyakoribb.
U - Utility: Kisgépek, futárgépek, stb. jelölése, fõleg civil gépekre kell gondolni, pl. Cessna 330 -> U-3.
S - (Anti-)Submarine: Tengeralatjáró-elhárító repülõgép/helikopter, pl. SH-60 Seahawk, vagy S-3B Viking. Elvileg használatban van az "S" mint "Spaceplane" is, de eddig csak egy esetben, a tervezõasztalon 'ragadt' MS-1A esetén használták.
T - Trainer: Kiképzõgép.
TH - Trainer Helicopter: Kiképzõhelikopter.
V - VIP ill. VTOL/STOL: Az elsõ esetben fontos emberek szállítására szánt gépek, általában szépen berendezet, egyes esetekben egyenesen luxusszintû belsõ térrel, egy részük civil gépek katonai lajstrommal (pl.: VC-37 -> Gulfstream V.) vagy különlegesen berendezett katonai gépek (pl. VH-60, vagy az amerikai elnök különhelikoptere, a VH-3). A második esetben a helybõl felszálló gépeknél használják (pl. V-22), elvileg papír szerint a rövid felszállóutat igénylõ gépere is használhatják, de erre még nem volt példa.
X - eXperimental: Kisérleti. Az 1920-as évektõl az 1950-60-as évekig a prototipusokat X és a gép elvi jelölésével használták (pl. XF-20), majd a 'nullszériát' általában Y + a jelöléssel (pl. YB-49). Utána az vált általánossá, hogy a fejlesztéshez használt prototipusokat jelöléték Y + jelölés néven (pl. YF-17).
A II. VH után az egyedülálló X és szám a kisérleti gépeket jelölte, amelyek valamilyen repüléstudományi kisérlethez készültek (hangsebességnél gyorsabb gép: X-1, Lamináris áramlás ellenörzött gép: X-21, elõrenyilazott szárnyú gép: X-29, stb.). A JSF tenderrel ez megborult, mivel a két tendergép X-32 és X-35 jelölést kapott.
Z - ?: A levegõnél könnyebb eszközök (léghajók) számára fentartott jelölés. Korábban pár haditengerészeti gépjelznés is használták, ismeretlen indokból.
A jelölések párban használata egyértelmû, tehát AH-1 = Attack Helicopter, UH-1 = Utility Helicopter, CH-47 = Cargo Helicopter.
Ezen kívûl vannak persze a nem standard jelzések, mint az SR-71 (SR = Strategic Reconnaissance), vagy az F-117.
Az F-117A jelölésre számtalan teória van, az USAF hivatalosan nem indokolta meg miért ezt a jelzést adta. Az egyik verzió, ha "továbbvisszük" az 1962 elötti számozát:
Hivatalos elnevezés / "folytatólagos", pre-1962 elnevezés
F-5 / F-112
F-12 / F-113
F-14 / F13F (US Navy)
F-15 / F-114
F-16 / F-115
F-17 / F-116
F-18 / F5H (US Navy)
(F-19) / F-117
Tehát arra a feltételezésre építünk, hogy az USAF valamiért "továbbvitte" a régi jelölést. Elég bizar, de ez esetben meglenne az "elveszett" F-19-es jelölés is!
Én azonban ezt kétlem. Inkább azt tartom valószinûnek, hogy az USAF "titkos" gépeinek sorozatába állt be. Tudni kell, hogy az USAF az 1960-as évektõl kezdve számtalan orosz gépet szerzett be a legkülönfélébb forrásokból, hogy kitapasztalja a képességeit és ez alapján kifejleszthesse ellenük a megfelelõ harceljárást. Azonban a bürokratikus résznél leleplezték volna ezt a titkos akciót, ha azt írja be a pilóta vagy a karbantartó, hogy most 2 repült órát tett meg mondjuk MiG-21-esen, vagy karbantartást végzett egy MiG-23-ason. Ezért a légierõ továbbvitte az 1962 elötti számokat, eléjük rakva egy "Y" prefixet, így lett a MiG-21-es YF-110 (a F-110 amúgy eredetileg az F-4C lett volna, de már F-4C-ként került használatba), a MiG-23-as az YF-113 (megj.: csak e két jelzés pontos "háttere" ismert, az YF-112 és az YF-114 ill. az utáni számoké nem!). Elképzelhetõ, hogy a légierõ a titkos sorba passzolta be az akkor még kisérleti státuszban lévõ YF-117-et, majd a rendszerbe álláskor az egyszerûség kedvéért csak simán elhagyta az "Y" prefixet.
Az F/A-18-ig a jelölések követhetõek, annyi történt, hogy az YF-17 alul maradt az YF-16-al szemben, és ez a számozás kimaradt (az F-18 szinte csak kinézetre hasonlít az YF-17-ra, egyébként teljesen új gép). Az F-19 rejtélyesen eltünt a számsorból, az F-20 az F-5 utódjának szánt egyhajtómûves, olcsó "tömeg-vadászgép", csak éppen a kutya sem kért belõle. Az F-21 lett az US NAVY által izraeltõl lizingelt IAI Kfir-C1 (a Dassault Mirage 5 ellopott terveibõl kifejlesztett izraeli gép) jelölése Lion elnevezéssel. Ezután jött az YF-22 és az YF-23 az ATF tender keretében.
A JSF (eredetileg JAST) program egyik "újítása" az volt, hogy "X-gép" jelzést kaptak. Akkoriban (~1993-94) kezdõdött az új ûrhajó programok tenderfázisa, így aztán "sok kérõje" lett az X-számozásnak (gyakorlatilag egy éven belül 6 programról volt szó, pl. az X-33 tesztgéprõl, amely a Venture Star technológiáját tesztelve volna, stb.). Pontos adatot nem találtam, de azt gyanítom, hogy az X-32 egy, a JAST technológiai demogép számára fentartott jelölés volt (ilyen fentartott jelölés van jelenleg is: az X-39-et "lefoglalta" az USAF az FATE (Future Aircraft Technology Enhancements) program számára). Mikor a JAST kiteljesedni látszott (ekkor keresztelkedett át JSF-é) a két pályázó miatt a Boeing megkapta az X-32, a Lockheed pedig a következõ szabad, az X-35 jelölést. Miután a Lockheed nyerte a tendert, a számozást szimplán átültették a JSF program vezetõi a "Fighter" szériába - noha még a Lockheed belsõ használatában is F-24A/B/C-re számítottak. A jelzésekre felügyelõ Pentagon iroda a JSF tenderhirdetése után meg is jegyezte, hogy bölcsebb volna az F-24 használata, de az USAF ezt figyelmen kívûl hagyta, és jóváhagyta az F-35 jelölést.
A nagy kérdés persze az, hogy milyen indítékból döntöttek úgy, hogy megszüntetik az "YF-" prefixet, és térnek át az "X-" prefixre. Erre nem találtam magyarázatot, talán hiúsági dolog állhat a háttérben, hogy a híres X-gépek sorába állhassanak.