1867 januárjában Vermes György, Hölbling Ignácz, Salamon Gyula és Koharits Ferenc szigetvári lakosok elhatározták, hogy gyûjtést indítanak abból a célból, hogy Szigetváron kórház épülhessen.
Jó példával elõl járva rögtön több száz forintot ajánlottak fel és az évek során a község, a környékbeli falvak lakosságának adakozása eredményeként, 1894-re összegyûlt csaknem 8000 korona. A befolyt összeget 1894 szeptemberében felajánlották Somogy vármegyének (akkor még odatartozott Szigetvár) a szigetvári kórház építésére, a község pedig ingyenes telket biztosított az építkezéshez.
A Vármegye és a Belügyminisztérium engedélyével az építkezés - melynek vezetõje Vermes György turbéki földbirtokos volt - megkezdõdött és 1895 õszére be is fejezõdött.
1896-ban a Belügyminiszter közkórházi jelleget adományozott a kórháznak és még ez év április 8-án - száz évvel ezelõtt - dr. Raksányi Árpád igazgató fõorvos vezetésével a Szigetvári Kórház 42 felszerelt ággyal megkezdte mûködését. Munkáját segítette egy alorvos: dr. Vajda Ignácz, Verbõczy János gondnok, továbbá három apáca, két szolga és egy nõcseléd. A szüléseket a községi szülésznõ vezette.
A kórház, ekkor saját konyhája nem lévén még, az élelmezést Beck Dániel szigetvári vendéglõs ilyen irányú megbízásával oldotta meg.
Salamon Gyula gyógyszerész az elsõ évben 30% árkedvezménnyel vállalta a kórház gyógyszerrel való ellátását.
A kórház épülete az akkori követelményeknek megfelelt, azonban a vízvezeték és a szennyvízcsatorna hiánya a késõbbi mûködésben sok nehézséget okozott.
A kis kórház épület igen hamar szûknek bizonyult az emelkedõ betegszámhoz, így 1897 novemberére, az irodákat is kórteremmé alakítva, 52 ágyas intézmény lett. Ám az évek múlásával ez az ágyszám is kevésnek bizonyult: 1903 márciusában már 80 ágyon, 17 kisebb-nagyobb kórtermekben, férfi és nõi osztályon 40-40 ágyon folyt a gyógyítás. Ekkorra elkészült a konyha és a gazdasági iroda épületei is.
A folytonos bõvítés ellenére a zsúfoltság tovább nõtt, elkerülhetetlenné vált a fejlesztés, melynek eredményeként 1904 márciusára átadták a kórház új szárnyát. Ettõl kezdve csaknem nyolc évtizeden át, 100 ágyon folyt a betegek ellátása.
Bár sok-sok évig az ágyak száma nem változott, a betegellátás körülményei minõségileg folyamatosan javultak:
1904-ben új hõégetõt vásároltak a sterilizálás biztonságossága érdekében,
az olvasni tudó betegek számára könyveket rendeltek és napilapot járattak,
1909-re vezetékes víz és telefon volt az építményben.
Az elsõ világháború a kórház életét is megnehezítette, az ágyak jelentõs részét háborús sebesültek foglalták el, 1918-ban Szigetvár - és vele a kórház is - szerb megszállás alá került. A nehéz gazdasági helyzetben az akkori igazgató: dr. Rosenberg Alajos sebész, mindent megtett a megfelelõ betegellátás érdekében. Saját pénzen vásárolt mûszereket, hogy a kezdetleges mûtõben operálni tudjon.
A harmincas években ismét lendületesen fejlõdött a kórház: 1931-re sikerült beszerezni az akkori legmodernebb Siemens röntgen készüléket.
1935-1938 között kialakították a központi fûtést és a hideg-meleg vizes fürdõszobákat, elkészült végre a szennyvízcsatornázás is. Átalakították, korszerûsítették a mûtõt, olyan mûszersterilizálót vásároltak, melybõl még kevés akadt az országban. A konyha és a tálaló elektromos tûzhelyet kapott.
1941-re elkészült az új szülészeti szárny, az ágyszám változatlan volt, de tágasabb, modernebb lett a környezet.
1942-ben a mosoda és a mûhely épületét is használatba vehették. A második világháború végén a kórház dolgozói sokat küzdöttek azért, hogy a kórház vagyonát megmentsék a német megszállóktól. Küzdelmük sikeres volt, a kórház teljes felszerelése megmenekült.
Az erõteljes fejlõdés újabb üteme 1948-ban kezdõdött, akkor az addig osztatlan közkórházban 30 ágyon belgyógyászati, majd 1950-ben 40 ágyon sebészeti, 30 ágyon szülészeti-nõgyógyászati osztályt létesítettek.
Az ötvenes években a megnövekedett járóbeteg forgalom miatt rendelõintézet építése vált szükségessé, ennek elsõ - 6 munkahelyes - részlege 1962-re készült el, második szárnya - mellyel 15 munkahelyessé bõvült - 1972-ben került átadásra.
Az új kórház építésének idõrõl-idõre felmerülõ gondolata a hetvenes évek elejére vált realitássá: addigra a csaknem 80 éves épület a megnövekedett szakmai igényeket, a diagnosztika fejlõdését már nem tudta követni építészeti elavultsága, illetve a hely szûkös volta miatt.
Az utóbbi évtizedek legnagyobb beruházása 1973 õszén megkezdõdött és elsõ ütemként 1980 augusztus 20-án átadták a 310 ágyas ideg-elme részleget a gazdasági - mûszaki létesítményekkel együtt. (mûhelyek, konyha, étterem, mosoda)
A második ütem 1988-ban, 229 ágyas általános kórházi szárnyként került használatba, az új rendelõintézettel együtt. Ettõl kezdve, 92 évvel megnyitása után, a város egyik végén lévõ kórház megszûnt eredeti funkciójában mûködni és helyette a város másik szélén a kisváros 539 ágyas modern, új létesítményt mondhatott magáénak, ahol 15 osztályon történt a gyógyítás.